Megváltott menetjegy vagy borkóstoló?
(asszociációk a párkapcsolatokra)
Az élet egy picit olyan, mintha folyamatosan vonaton utaznánk. Mindig vannak új felszálló utasok és persze leszálló utasok is. Valamikor gyönyörködünk a tájban, valamikor meg halálra unjuk magunkat utazás közben. Néha meg vakvágányon utazunk. Talán nekünk nőknek ezért is olyan fontos az idő és az utazás. Senki se szeret egyedül utazni, s annál inkább lekésni ezt a bizonyos vonatot.A párkapcsolat az valahol a felszálló utasok kimazsolázásával kezdődik, s csak menet közbe derül ki, hogy neki mondjuk átszállós jegye van. Peh! Na de komolyra véve a figurát, hova is utazunk?
Míg egy menetjegy megváltásánál nagyon is jól tudom, hogy mire váltottam jegyet, addig a párkapcsolat valahol a menetjegy és az ötös lottó között helyezkedik el, vagy néha olyan, mint a kaparós sorsjegy, kell egy kis idő, hogy kiderüljön, csak tapasztalatot nyertél vele.
De honnan tudhatod meg, hogy esetleg jó lóra tettél? Hisz néha a legtökéletesebbnek látszó párkapcsolatok is szétmennek. S hiába írnak annyi de annyi párkapcsolati könyvet, hogy már nekem is majd leszakad a könyvespolcom, egyik se egy Stahl Juditt receptkönyv éppen.
A tegnapi bórkóstolón jött az az isteni felismerés, hogy a pasik kicsit olyanok, mint a borok. A rosét meg tudom még különböztetni a vörös bortól, de lehet hogy koromnál fogva, ennél többre egyelőre nem futja (értsd ez alatt, az idiótákat már ki tudom szűrni, de a főnyeremény pasi paramétereit csak kapisgálom) El is képedtek rajtam a barátaim, hogy hát hogy nem érzed, hát ez ilyen és ilyen, meg hát haladunk felfelé árkategóriában is, hát de ezt lehet érezni is a borokon. S most a nagy borosok 2 sor erejéig csukják be a szemüket, de én felöntöttem volna kólával a borokat, vagy az asztalon található szódával a rosét, de féltem, hogy egy komoly pincészetben ezért 1-2 heti szőllő taposásra ítélnének, aztán kiszögelnének minimum egy szőlő karóra, hogy ott éh és szomj halált haljak. Úgyhogy inkább magamba na meg a pohárba fojtottam szavaim. 8 féle bort kellett volna végig kóstolni, de én már a 5 és fél után úgy éreztem magam, mint amikor tizenévesen randizgattam: „jóból is megárt a sok”, na meg arra ,hogy az én ízlelő bimbóim inkább csokoládéra szakosodtak, bár bevallom, ettől függetlenül érdekes volt, na meg benne volt a bakancs listámon csokilátogatás után, bár igaz jó pár sorral lejjebb, hogy BÓRKOSTOLÓ. De összességében ez az alkoholizmusnak egy arisztokratikus alága. S , hogy eredendő témánkra visszatérjek, itt is csak mindenki lottózott, kereste a létező vagy nem létező ízeket, valaki kortyolgatta szagolgatta, s valaki egy rövid illem szagolgatás után lehúzta egy huzatra a pohár tartalmát. Volt persze aki hegyi beszédet tartott róla, s volt aki minimális bortudását próbálta fitogtatni, mondjuk úgy sikertelenül. De rá kellett jönnöm, hogy erre sincs recept, ugyan úgy mint a párkapcsolatokra. Mindenkinek más az ízlése, mindenki máshogy szerette meg a borokat, s mindenki máshogy fogyassza. Lehet én etikettet sértek a kólával, de nekem így jó!:)
Carry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése