Dögöljön meg a szomszéd tehene is….
Ahelyett hogy bíztatnának, meg mondanák hogy hát te aztán egy Super Girl vagy, hogy szakítás, meg a meló helyen se stimmel minden és így talpra tudtál állni meg megőrizni azt a maradék kis méltóságodat, ehelyett csak az oltás jön, na meg a bajok! Hiába a szar csőstül jön ahogy a mondás tartja, úgy látszik Miranda tavalyi rossz szériája most nálam ütötte fel a fejét. Kezdek kifogyni az opciókból, meg legfőképpen a lelki erőből is lassacskán, de nem akarom feladni!
Ideje a sarkamra állni s eldönteni, hogy másoknak akarok megfelelni vagy saját magamnak? Három évig szembe köptem magamat, s hazudtam másoknak, hogy azt higgyem jó ez így nekem ahogy van, de rá kellett jönnöm, hogy az önámítás se most se a múltban nem jött be. Itt az ideje hogy valaki és valami mellett elköteleződjek!!! A valaki az kérdőjeles pont úgy mint a valami, de az tuti biztos, hogy nem a mutter fogja ezt is eldönteni! Ezért jó annak aki a szüleitől külön él, nem szól szám nem fáj fejem, távlatból rettentő jól működik. Mellesleg anyám tipikusan az a leendő anyós, akiről szól az összes anyós vicc ami létezik. Én ezt már évek óta tudom, sejtem érzem, de hát ez az én kis pakkom, ami velem együtt jár. Tudjátok ez olyan mint amikor pl egy doboz undorító ízű müzlit, csak a benne lévő ajándék miatt veszel meg. Sejtitek ki a müzli ebben a játékban ?:)
S a napokban arra is rá kellett jönnöm, hogy ami másnak öröme, az megint másnak bosszúsága, ugyanis a kollega trans úgy néz ki felbontotta velem a szerződését. Míg régen vasárnap este is kaptam tőle az sms-t hogy akkor ugye együtt menyünk kocsival be a melóhelyre, addig most síri csend és hulla szag. Először arra gyanakodtam, hogy most biztos nem ér rá, meg rossz napja van. De így 1-1,5 hét elteltével már rettentő gyanús. Nem mellesleg úgy szól néha hozzám, mint a kutyához, erről meg csak az jutott eszembe, amikor annyira tetszett egy fiú hogy inkább undokul viselkedtem vele, nehogy véletlenül leleplezzem az iránta bimbódzó érzéseimet. Csak nem tudtam, hogy ez a felnőttek világában is így van, vagy legalább is olybá tűnik, hogy ezt sose lehet kinőni. Mellesleg ismét naív módon csak azt hittem barátkozik velem…
Amúgy meg nehogy már jól érezzem magam szakítás után, egy szar munkahelyen, vagy esetleg akkor ha véletlenül otthon töltöm a szabadidőmet. Az olyan gáz dolog nem?! Manapság nem divat boldognak lenni, hanem gondterheltnek, meg élet fájdalommal telinek, mert az élet szar szemét, mi meg áldozatául esünk a csapdáinak. S már az se tűnik fel nekünk ha néha ránk is süt egy kicsit a nap, mert a többiek azonnal feléd emelnek egy esernyőt. Nehogy már neki jobb legyen!!!!
Carry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése