Asszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még egy kedves Quiasi modo sem lesz.
A kezdetek....
Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.
Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.
Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.
A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.
Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott
2012. április 5., csütörtök
Vissza a természetbe
A munkanélküli Carry úgy döntött, hasznosan tölti az idejét, így ismét önkéntesként kötöttem ki a fővárosi állatkertben. De fél éves kihagyás után is megismert a biztonsági őr. most vagy valamit nagyon jól vagy nagyon rosszul csináltam ? :D Szóval nagy vígan megyek is a szokásos pozíciómra, s mint ahogy az annó is volt, az első önkéntes napomon, megláttam Edent apukaként. Hát mondom tiszta dezsavű :D Legelső önkéntes napomon meg Mr. Biget véltem anno apukának felfedezni. Ilyen és ehhez hasonló érdekes, ambivalens érzésekkel fogtam neki a kis gyerekek önként terelgetésének. S mint ahogy Eden barátja fogalmazott, na majd kedvet kapok az állatkertben a gyerekekhez. Hát nem sokat tévedett, amikor is a kis Zsombort rám bízta 10 percre a mamája, legszívesebben haza hoztam volna azt a kisfiút. Nyuszi helyett megteszi alapon :D
Amint ezen méláztam még az állatkertből hazafelé menet is, eszembe jutott hogy már lassan 3. napja nem láttam Edent és hiányzik. Aztán meg azt vettem észre, mikor Eden haverjaival lógtam egy kis kerti romkocsmában, hogy rettentően hiányzik Eden. Amint megérkezett, mosolyra kerekedett a szám :D
Itt van EDEN!!! Az érzés, hogy mennyire szeretem Edent az esti elalvásnál és a reggeli kelésnél is csak fokozódott. Szinte el se akartam engedni magam mellől. S talán még egy együtt töltött éjszaka alatt se mondtam ki ilyen sokszor hogy szeretem. De láttam rajta, én is rettenetesen hiányoztam neki, sőt még a bűvös "egyre jobban szeretlek, ahogy megismerlek" is elhangzott a szájából :D most úgy érzem vele szeretném leélni az életem .
Carry fogd vissza magad azért a sok szeretlekkel!!!!
Carry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése