A családi vizit

A családi vizit

Minden kapcsolatban eljön az a pillanat, mikor szembe kell nézni, a választottunk családjával. Már rá is készültem a tételek nélküli 100 pontos vizsgára. Rosszabb mint az érettségi, amit egyszer leteszel és kész vége, megkapod az igazolást, hogy mégse vagy olyan reménytelenül hülye, mint ahogy azt mindenki gondolta. Nem itt bármikor leronthatod a korábban már jelesre megszerzett jegyeidet is!! A tesztlapok már hetekkel ezelőtt össze lettek állítva, szóval all right, indulhat a játék.

Amikor már a vonat peronon sétálgatva Eden apukáját keresgéltük előjött a vizsga drukk. Szaladgáltak a pillangók, elfogott az enyhe hányinger, s bután bámultam magam elé. Uhh bassza meg, hiába láttam róla már fotót, de meg nem ismerném, ennyit rólam és az arc memóriámról. Na bele a mély vízbe, innen nincs menekvés!!! Aztán egy kedves bácsikát pillantottunk meg kissé komor tekintettel. Na mondom , anyukám most kösd fel a tangád:D  Terminátor féle scan beindult, tűsarok nuku, smink kevéske, öltözködés átlagos, megfelelt :D

A kocsiban állítólag átvettem az úgynevezett Yoyó effektust, vagyis Charlottek nyuszijára jobban hasonlítottam, mint egy élénk kis belevaló csajszira. Megkukultságomat Eden mosolygós szemű mamája tudta kissé enyhíteni, de hát na mégis csak Eden szüleivel vagyok egy fedél alatt. Szóval 24 órás megfigyelés alatt vigyázz Carry mit mondasz! S talán az első benyomással nem is volt baj, viszont mikor a szülők csak egy dolgot szerettek volna tőlem kéni, így első körben:

„ Anyukám, te…. én csak azt az egy dolgot szeretném tőled kérni, hogy Edent beszéld le erről a motoros őrületről. Fiam én nem tudom honnan jött ez neki, de …az egy dolog hogy most elkezdte a jogosítványt, de anyukám, motort ne engedj neki venni.” S mi más mondhattam volna, mint a következőket: „ Hát…én nem szeretném Edent semmiben vissza fogni, mert régebben engem is vissza fogtak sok mindenben. Látom rajta mennyire szeretné…persze nyilván én is féltem…de nem szeretném visszafogni. Na de már ismerem is annyira , hogy mindegy mit mondanék neki, úgyis motorozna.” Éééés már ment is a mínusz pont a kedves barátnőnek :D

Még a java hátra volt!!!  Tartom magam ahhoz, hogy a kutyák és a gyerekek nem hazudnak az embernek, de…. Eden szüleinek kis foxija először félt tőlem, utána kb Edennel foglalkozott csak  és kizárólag, le se csekkolt mint egy normális kutya, na mindegy is egy 0-0 –ban kiegyeztem a kutyussal, s mentünk tova Eden háza felé.  Kissé félve nyitott ajtót, mert hát…kutya van? Eden még sose beszélt a kutyájáról!!! Aztán egy kis szálkás szőrű tacsi féle véreb keveredett elő :D „Vigyázz mert harapott már meg egynehány bokát” Na mondom engem nem fog megharapni, ne izgulj. Nem is harapott meg, de konkrétan le se kakilt. Eden sejhajában volt végig a kutya én mintha ott se lettem volna. Ennyire levegőnek utoljára, Mr. Big mellett éreztem magamat. Próbáltam kutya szalámival magamhoz csalni, de Eden volt neki az alfa és az omega, ismerkedésnek helye nem volt, a gazdi haza tért. Fontosabb volt őt körbe rajongani, mint holmi barátnővel ismerkedni. S ekkor eszembe jutott, hogy biztos ő lehet Eden Peet-je :D Hát ezt nem hiszem el. Ezt az Eden effektust csak a házba érve, az általa készült bútorok tudták bennem megerősíteni. Gyönyörűen kidolgozott ajtók, egy általa készült csodaszép asztal…. Hát mondom nem, ezt nem csinálhatta ő!!!! Nem létezik az, hogy nézek egy buta női sorozatot és a benne lévő dolgok 70-80 %-a stimmel eddig. Mr. Big az érzéketlen seggfej és Eden az ezermester kezű, szüleit hamar bemutató, roppant figyelmes, kutyás pasi :D Ennyi összefüggést már nehéz megemészteni!!!!:D

Miután az államat sikerült vissza helyezni a helyére, átmentünk a fiatalabbik bátyjához.  Azt hiszem a kislány tetszését nem sikerült éppen elsőre elnyernem, mikor alvó időben állítottunk át és fel lett keltve a vendégek miatt:S Na mondom -1 pont a kutyusok után, ha már eddig ott nem szedtem össze… Itt már kezdett rezegni alattam a léc, nem tudom Edennek mennyire tűnt fel, hogy most aztán kezd megdőlni a magamba vetett hitem. Ezt csak az idősebb bátyjánál,  Eden keresztfiának az arckifejezése tetézte, aki  kezébe temetett arcát néha felemelte, majd hangos sóhaj kíséretében össze vissza bólogatott. Eden tényleg becsajozott, vége a világnak :D -1 még egy pont Carry javára.

Mindezen körülményeket, kezdődő felfázásom csak javította :D S szűnni nem akaró krahálásom csak tetézte a bajt. Éppen egészségesen a szószban! Kissé letörve indultunk vissza Eden szüleihez, ahol a bátyja kislánya és kisfia várt minket.  Na mondom gyűjthetem tovább a mínuszokat, hát let’s go, második felvonás indul!

Aztán a második felvonás túl jól sikerült. A gyerekek szép lassan megkedveltek, aztán jött az a vissza nem térő pillanat. Eden és én már hot fáradtan csak feküdtünk a szülők ágyán, gyerekek meg épp rajtunk ugráltak, amikor a kislány befeküdt közém és Eden közé. A kis ravasz simogattatni szerette volna magát, persze mi meg már úgy voltunk ezzel, hogy pont ehhez még van elég energiánk :D Így elkezdtük simizni a kislány pocakját. Aztán egyszer csak ránéztem Edenre és egyre gondoltunk. Mintha….ebben a  pillanatban ő most a mi lányunk lenne. Ebben a pillanatban ért el a tudatomig, hogy Eden milyen jó apa lenne. Az a szeretet ami áradt a szeméből a kislány felé… egy pillanatnyi elmélázás után viszont eszembe jutott, hogy én még egy kicsit fiatal vagyok ehhez, de pár év múlva rettentően el tudnám képzelni, de talán ennél is nagyobb probléma, hogy jelenleg munkanélküli is vagyok….

S még mielőtt jobban elsüllyedtem volna az önsajnálat tengerében, elhesegettem a rossz gondolatokat, s csak a jelenre koncentráltam. Aztán este alvás előtt beszélgettünk Edennel, s minden egyes gondolatot úgy olvastam ki a szeméből ahogy gondolta. Megölelt, s viccesen annyit mondott, hogy nagyon hosszú távú projektnek gondol engem. Amikor rákérdeztem, hogy jól láttam e a szemében amit, akkor csak ennyit mondott: „ Igen jól láttad, ilyenkor érzem azt, hogy igen én már akár most készen állnék rá.” Valami olyasmit válaszoltam rá, hogy abban a pillanatban talán én is késznek éreztem magam, majd megpuszilt és elaludtunk.

Másnap reggel már kicsikét nyugisabban ébredtem fel. tudtam, hogy amitől féltem már nem is olyan félelmetes. Viszont Eden múltja kissé felsejleni látszott. Megnéztünk egy kolis videót, amin az Ő Natashája bukkant fel egy pillanat erejéig. S megállapítottam, hogy egész szép csaj :S Nem véletlen akarhatta az egész koli meghúzni, s mégiscsak Edennek sikerült végül, ha titokban is… Mi lenne ha visszatérne, mint ahogy tavaly nyáron visszatért, mikor még Eden egyedül volt??? Na mondom újból kezdődik nálam a dili, s próbáltam fénysebességgel elűzni a hülyébbnél hülyébb gondolatokat. Bár később mégse bírtam ki hogy Edennek fel ne hozzam a témát. szörnyű egy nőszemély vagyok!!! De Eden mosolygós szemekkel valami olyasmit mondott, hogy rettentően örül neki hogy így alakultak a dolgok és semmit se bánt meg, mármint hogy nem jött össze ezzel az akkori szerelmével, mert így neki most sokkal jobb. s későbbiekben ahogy Eden haverja fogalmazott „ Ennyire beleesve lányba még nem láttam, mint most beléd”. Relax Carry!!!

Összességében egy szép hétvégét zártunk, s most már mindenki tudja ki az a Carry!!! Edenről is megtudtam rengeteg új dolgot… De még mindig nem tudom hogy a szüleim hogy fognak Edennel megbékélni…. Most az én nagyijaimon a sor, hogy ítéletet mondjanak Eden felett:D Mert már nagyon várják az új zsákmányomat:D

Carry