Fuss ha kedves az életed, pasik akitől nem tudsz megszabadulni
Ilyenkor jönnek a „te vagy életem nője”, meg a „nálad szebb, jobb ügyesebb és okosabb a földön nem is létezik”. Még néha talán el is hisszük, mert jót tesz az önbecsülésünknek, hogy jé, mi mindenre képes ÉRTEM ez a pasi…Amikor viszont már kezd kellemetlen lenni, esetleg válaszút elé állít az egyed, akkor jönnek a bajok.
Már épp emelgeti a lábát a bokád körül, hogy megjelölje a területét, amikor te hasba vágod azzal a ténnyel, hogy cuki vagy de sorry nem te vagy az esetem. Ilyenkor jön a sírás, könyörgés, vagy egyéb esetekben öngyilkossággal való fenyegetés.
Szóval elkezd hívogatni, meg nagy tábla csokikkal, virágokkal bombáz és ha nem fogadod el akkor megsérted, viszont ha elfogadod és nem történik semmi érdemleges egy puszin kívül , akkor meg te vagy a legnagyobb lotyó a földön. Na de nézzünk tipikus „fuss sztorikat”
Volt középiskolában egy srác, aki vagyon vadul udvarolt nekem, de kezdetben semmit se sejtettem az egészből. Egyik nap nagyanyámék megjegyezték, hogy az utcasarkon áll minden este egy fickó és a házat lesi. Odáig fajult az eset, hogy már kutyával ki be közlekedtek estefelé az utcában. Aztán egy este levél pottyant a postaládába. Egy titkos imádó!!! J Milyen izgi. Aztán megfordítottam a borítékot, szivecske szivecskét követett és viaszos pecséttel volt leragasztva a boríték. Na csak nem valami herceg költözött errefelé és a kastélyból nyomott nekem egy galamb postátJ Kinyitottam és egy szerelmes vers volt benne. Na mondom magamban, ez aztán megadja a módját. Attól a naptól fogva izgatottan vártam a leveleket és már el is képzeltem, hogy biztos az a srác lehet az, aki nekem annyira bejön az osztályból, de édes tőleJ
Egy hétig minden áldott este ott csücsült este a boríték a postaládában, mindig gondosan viasszal lecsepegtetve, csak a levelek egyre nyálasabbak lettek. Mondom aranyos, meg minden, de már kicsit kezd sok lenni talán. Szemét módon minden este felolvasó estet tartottam a szüleimnek, akik halálra kacagták magukat ezen a szerelmes ficsúron.
Aztán eljött a hét utolsó napja, péntek. Akkor már két levél csücsült a posta ládában. A második levélben egy titkos randevúra invitált, egy bevásárló központba, hogy felfedje kilétét. Persze e jeles szombati napra kipuccoltam magam, mert mi van ha az a srác az akiért annyira oda meg vissza vagyok már egy ideje.
De legnagyobb meglepetésemre, az egyik legjobb fiú haverom állt ott a bevásárló közepén egy óriási plüss állattal és várt rám. Hát én, mondanom se kell lefagytam és próbáltam kultúráltan elsimítani az esetet, de a srác hajthatatlan volt. Azt mondta, ha MÉG TÖBB IDŐT töltünk együtt majd jó lesz nekünk együtt. Hát, gondoltam magamban, a kávé ízú fagyit se szeretem, nyalogathatom napestig, abból nem lesz kekszes csokis. Szóval, abban maradtunk, hogy felejtsül el ami történt.
Ennek ellenére, csak csak találtam időről időre, 5-6 tábla csokit a táskámba dugdosva, meg szerelmes leveleket a töri könyvemben, amiről így persze az egész osztály tudomást is szerzett. Aztán eljött a nyár, és továbbra se tudta visszafojtani szerelemtől lázas szívét, így egyik héten mikor nagymamámnál nyaraltam, felhívott telefonon a keletiből, hogy 1 órán belül lent lesz. A nevetés és a félelem egyszerre kapott el, hisz én éppen aznap randit szerveztem magamnak egy ottani sráccal. Természetesen ezek sikeresen összetalálkoztak és csak rajtam múlott, hogy ne legyen ott vérfürdő. Még egy rokonunk szóvá is tette, hogy milyen ügyes vagyok, hogy két fiút így egy tető alá tudtam hozni. Aztán mivel ezt a srácok előtt fejtette éppen ki ez az érzékletes rokonom, ezért nem tudtam büszke legyek rá vagy süllyedjek el.
Aztán az utolsó próbálkozás jogán, még küldött nekem a nagymamámhoz egy szívhez szóló levelet, hogy mit akart nekem elmondani amikor lent volt, és hogy nem gondoltam e meg magam. Akárhogy is sajnáltam a srácot, de meg kellett mondanom neki az igazat, hogy nem változott részemről semmi, s ennek hatására, vadul elkezdett másnak udvarolni. Szóval, ha utánam minden héten másba volt szerelmes, akkor nem tudom hogy ezt a fél évig tartó rajongását hova tegyem. Vagy csak féltékennyé akart volna tenni???
Még szerencsétlen egyszer a konditeremben is megküzdött egy rögtönzött lovagi torna keretein belül egy másik sráccal a kegyeimért és én mégis a vesztesnek ítéltem meg a selyem kendőt. Érzem, hogy én ronthattam el a nők terén, de hát nem vagyok én Teréz anya, hogy mindenkit a szárnyaim alá vegyek.
Egy másik sztori is eszembe jutott a cikk címével kapcsolatban, ami egy ominózus neten randi esett meg velem. A sráccal először találkoztam életemben, de az már olyan vad késztetést érzett, arra, ha már egy nő találkozni akart vele, akkor holtomiglan holtodiglan. A randi 90 %-ában a kezem után nyúlkált, pontosan úgy mint azokban a zombis filmekben, illetve beszélt CSAK MAGÁRÓL. Hogy én ki vagyok meg mi vagyok az végtére is nem lényeges. Gálánsan meghívott egy közös üveg kólára, majd a Margit szigeten minden áron közvetlen mellém akart ülni egy padon, mindegy mennyire ellenkeztem. Testbeszédem teljesen elzárkózó volt a dolog elöl, de ő meg nem tudom mit hitt, hogy szégyenlős vagyok vagy mi a szösz. A randi végén meg csókot akart volna adni, ami elől egy mátrixos hanyatlással válaszoltam. Aztán még aznap telefonon mondtam neki, hogy ne haragudjon de nem működne a kapcsolatunk. Még vagy egy hétig bombázott mailekkel, hogy nem adtam elég esélyt ennek a kapcsolatban. Mi vagyok én esély egyenlőségi miniszter???? Ha valakinek én nem jövök, be akkor majd lesz más akinek meg igen.
De hát lássuk be Teréz anya már meghalt és őt is kötötte a szüzességi fogadalma, én meg nem vagyok olyan adakozó szellemű, hogy a saját boldogságom más boldogságára pocsékoljam. Csúnya kifejezés, de akinek nem tudsz szívesen adni, annak inkább ne adj semmit!! Mert még a szemére veted a dolgot.
Tanulság: szégyen a futás de hasznos. viszont ha a egy varangy ugrál rajtad, aki egyfolytában oda tartja a csókos képét, akkor a következő kastélyig vissza se nézzJ
Carry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése