Hol vagy nagy szerelem….
Amikor tízen éves voltak, akkor kezdődött bejönni a netes randi fogalma illetve a chatelés, mint divatos ismerkedési forma. Ami a legcikibb az egészben hogy olyan 13-14 évesen még egy „chates” esküvőt is átéltem, ahol én voltam a”virtuális ara”, s a virtuális vőlegényből is csak a billentyű kopogást láttam. S nem is tudom, hogy már akkor mennyire komolyan tudtam venni, ezeket a virtuális, semmilyen viszonyokat. Na a házasságról még annyit, hogy kb 1 hétig tartott a házasság, amiből ki se léptem:) Bár ha az összes „házasságomat összevetem”, akkor több férjem is van, mint amennyit egy nő el tudna viselni, csak éppen egyik „férjemről se tudok semmit”. Ez a hosszú házasság titka kérem szépen:)Ezt megelőzően és ezt követően is voltak tizen évesen virtuális pasijaim. Azt viszont sose tudom meg, hogy az egyik kockás hasú srác magazin fotót küldött e egyszer LEVÉLBEN magáról, vagy pedig az tényleg ő volt. De hát ez a viszony is eléggé tiszavirág életű volt.
Szóval komolytalan próbálkozásaim elején, mindig olyan egyszerű volt elképzelni a másikat, hogy milyen lehet. Mondjuk többnyire olyan, amilyennek én el akartam képzelniJ És ez a biztonságos távolság, fantáziálgatás az igaziról, aki a gép előtt ülhet a zsinór túl végén, túlságosan szép volt, ahhoz amit később személyesen tapasztaltam.
Amikor 18 voltam, akkor már élesben ment a nagy ő kutatása a virtuális bárpultnál. Nem volt semmi egyéb dolgom, mint chatelgetni, fényképeket mustrálni, na meg találkozókat megbeszélni. Aztán találkoztam egy herceggel! Rögtön az első chatelésnél kifogtam egy 180-190 cm magas szőke hajú, kék szemű, főiskolás, motoros srácot. Fuh, hát mondom ez meg volt írva valahol odafent, nem is csak képzelgés volt az egész. A randik folyton folyvást követték egymást, s csak keresett és írt, én meg nem győztem betelni ezzel a mámorító érzéssel, hogy megfogtam az Isten lábát. Szabályosan kezdtem beleszeretni! Bár a harmadik találkozás körül feltűnt, hogy kihangsúlyozza: „milyen türelmes is ő velem”. Mármint úgy! De vagy a 7-8 randi is szóvá tette. Persze nekem fel se tűnt, hogy csak a bugyimba akarnak berontani finom és aljas eszközökkel. Bár a sikeres, levadászást követően feltűnően kevésszer lehetett őt elérni telefonon. Hirtelenjében minden fontosabb lett neki NÁLAM!
Azt még a mai napig se tudom, hogy pontosan miért történt ez. Ugyanis az előtt a bizonyos dolog előtt, rendre hangoztatta, hogy ő vele mennyire meg szoktak elégedve lenni a lányok. Viszont én már a legelső alkalommal megmondtam neki, hogy ne haragudj, de én OTT semmit az ég egy adta világon nem éreztemJ Nem akartam bunkó lenni, de amikor nagy elégedetten, széles mosollyal kérdezte, abban a hu de király srác vagyok stílusban…. Én meg úgy voltam vele, hogy a kapcsolatok lényege az őszinteség….
Bár azt a mai napig se értem, hogy ennek bánatára miért kellett a Burger Kingben halálra zabálnia magát, amikor hazakísért:) De mint, későbbi pasizásaim során kiderült, a férfiak többsége bánatevő.
Persze még találkozgattunk, az ominózus eset után is. Akkor kicsit visszafogtam magamat őszinteség terén, mert hát kezdtem beleszeretni. Viszont ő meg nem akarhatott beégni még ennél is jobban, így úgy döntött, hogy „jegeljük a kapcsolatunkat”, majd ősszel megkeres. Bár azt azóta se tudom hogy melyik év őszére gondolt, mert már több év is eltelt az incidens óta. Szóval ez nem nyert! Kiderült, hogy a királyfi csak valami elvarázsolt varangy lehet.
Kissé magam alatt, de úgy döntöttem tovább folytatom ezt a virtuális királyfi vadászatot. Na…innentől kezdve már csak rosszabbodott a helyzet:)
Összesen három, vagy négy randim lehetett még (leszámítva azokat, akik a Duna parton, bringázás közben akartak felcsípni), de ennyi lelki sérült srácot, amennyit azon a nyáron láttam…. Az egyik a kezem után kapkodott és nem hagyott szóhoz jutni, a másik még épp hogy találkoztunk, de már smárolni kart velem (csak mivel jóval alacsonyabb volt nálam élőben, hál istennek nem ért fel), a következő az egy sötétített üvegű Merciből nézett ki rám, na persze ettől bent nem lett világosabb:) Az már csak mellékes, hogy szexel akarta nyitni a kapcsolatunkat. Az utolsó, s egyben következő legígéretesebb példány egy jogász volt. Hirtelen úgy éreztem, talán Ő. Találkozgattunk és már kezdetem magam előtt látni, mi lesz pár év múlva, amikor felmerült a kérdés, hogy volt e már nővel. Hát hát… neki még nem szakították le a lelkeje bimbaját. Micsodáját???? Hát ő még, izé vár a megfelelő pillanatra és nőre. Elsőre még cukinak is tűnt, de amikor kiderült, hogy több vasat is tart a tűzben, akkor kevésbé volt cuki. Főként mikor a fejemet össze montírozta egy másik nő testével, hogy ilyen nőt akar magának, akkor aztán végleg betelt a pohár. Mi vagyok én pszichiáter, vagy pszichológus??? Ezt követően egy bő három évre fel is függesztettem ezt az egész netes társkeresés projektet, mert besokaltam a sok lelki defekttől.
Tanulság: Rögös út vezet a kastély felé és sok a farkas, de azért hölgyeim ne adjuk fel a keresést. Lehet hogy néha aknamezőn kell keresztül sétálnunk és felrobban egy egy akna, de hát kockázat nélkül nincs siker sem. Mellesleg lesz mit mesélni majd az unokáknak:)
