A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2011. november 10., csütörtök

Vasárnapi misék- avagy adj hálát annak aki vagy

Vasárnapi misék- avagy adj hálát annak aki vagy

Vasárnaponként észrevettem, hogy az egyik csatornán Szex és New York részeket, adnak délelőttönként. S magányos, szinglis napjaimon, úgy kapcsolom be reggelenként a tv-t, mint amilyen szorgalommal az öregasszonyok vasárnapi misére járnak. S minden egyes részben előadnak valamit az élet nagy bölcseleteiből, tisztára, mint a templomban, csak kevésbé álszenten. Aztán mikor vége van a „misének”, kissé Bridget Joensos állapotomban, berakok valami igazán csajos számot, mondjuk Beyonce-singel Ladys, aztán egy pillanatig megnyugszik a lelkem, hogy nem is érzem olyan rosszul magam a bőrömben. Viszont, amikor anyámékkal elindulunk a hétvégi bevásárlásra, az már teljesen más tészta.
Mintha 10 éves korom óta semmi se változott volna, max most nem suliba, hanem munkahelyre járok be, de amúgy tényleg minden ugyan az. Lehangoltságomban, egyből megtámadom az újságos standot, ahol azzal szembesülök, hogy hány celeb és éppen mikor kivel házasodik össze, vagy költözik össze a párjával és akkor észreveszem….jéééé hát ez, pont annyi idős mint én, ez meg még fiatalabb is.
S ilyenkor rombolja porrá az önbecsülésemet és az egész délelőtt építgetett „nőiességem” egy pillanat alatt. Kissé elkenődött fejjel, konstatálva, hogy vannak, akik már előrébb járnak nálam, tovább ballagok anyámék irányában. Tiszta ovi mozi!!!
Majd hazaérve egyből távgépírok sms-t a barátnőmnek, hogy gyere skypera, mert csak te érted, amit más nem érthet, hogy szarul, de már nem is büszkén vegetálok, egy vasárnapi ebéd és egy családi bevásárlás után.
Míg várok rá, felmegyek megnézni az iwiw-et, ahol ekkoron már ezer éve nem jártam, s örömteljesen, de egyben rácsodálkozva konstatálom a büdös nagy helyzetet, hogy az egyik volt csoporttársnőm, aki sokáig barátnőm volt a főiskola alatt, megházasodott. Nézegetem a szebbnél szebb fotókat és arra a következtetésre jutok, hogy ha nem veszek magamnak gyűrűt, akkor más nem hinném, hogy fog. S a menyasszonyi tiarát is csak akkor fogok viselni, ha egy haloween buliban én leszek a halott menyasszony.
Szóval nézem a képeket, aztán eszembe jut, hogy milyen boldognak tűnnek a fotókon, de vajon tényleg azok lehetnek??? Aztán az is eszembe jutott, hogy akár én is már vagy 5 éve házas lehetnék, de valamiért akkor nem akartam hozzámenni ahhoz a fiúhoz. Arról nem beszélve, hogy volt egy másik és roppant buta barátom, akivel két értelmes szót se lehetett váltani, de már a leendő gyerekeink nevén agyalt. Na még az hiányzott volnaJ
Aztán K feltolja a hátsóját és jól megkapom a beosztásomat, hogy a 20-as évek elején még hova ugrálok, még meg se kettyent a biológiai órán, akkor meg miről beszélünk. Aztán milyen igaza van… ha most csak ezen görcsölök, akkor mit fogok 30-as éveimben tenni. Visszaemlékszem mennyit görcsöltem, hogy végre lehet egy kis szülés utáni depresszióm?:) Vagy hogy a gyerekhez kell, majd a munkahelytől a fodrászon át a szexig mindent igazítani. Nem mint MOST!

Eltelt pár hét és szemléletmódot váltottam. Nem biztos, hogy egészséges, de élhetőbb. Elhitettem magammal hogy olyan 16-18 év körüli vagyok!:) Jó narancsbőr, meg „asszony kapaszkodó” derék tájékon, de olyannal már néhány tizenéves is rendelkezik. Igenis felvállalom a Gombóc Artúros mese csoki készletemet, ha ez kell ahhoz, hogy ne görcsöljek az életen. Nem komolytalannak, megfelelősségtelennek lenni, csak meg kell őrizni a gyermeki lélekből valamit, különben nem megy. Ha nincs meg benned a kislány a kamasz lány meg a nő egyszerre, csak a NŐ, vagy többségben a megkeseredett vasorrú bábaJ….szóval akkor megette a kukac az egészetJ

Tanulság: A magad sorsával foglalkozz! Ápolgasd, fejleszd, mert ki tudja, hosszú távon lassú víz partot most és itt nem a szó rossz értelmében értendő. Ki mit vet úgy arat…úgyhogy tessék gondosan vetni, hogy aztán szép nagy szemű kalászokat arathassunk a végén!

Carry

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése