A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2011. november 1., kedd

A férfi-nő barátság- Mikor van "túl" közel?

A férfi-nő barátság
Mikor van a „túl közel”?


Sokat gondolkodtam már azon, hogy létezik-e igazi férfi-női barátság.

Vannak akik váltig állítják, igen. Én hajlamos vagyok fenntartásokkal kezelni ezt a témát. Az esetek jelentős részében, akik szerint van, kiderül, hogy korábban vagy egyik-vagy másik fél részéről volt próbálkozás „a kapcsolat továbbfejlesztésére”, de ez megbukott, és maradtak „csak barátok”.
Szerintem utoljára az óvodában tud kialakulni a két nem között őszinte barátság. Későbbiekben a fura kamasz virtusok és a testiség valahogy bekúszik a felek közé és észrevétlenül meg tudja mérgezni a jó viszonyt.
Nekem is voltak pasi barátaim. Mármint barát-barátok. Érdekes, hogy a magyar nyelv se tesz nagyon különbséget a kettő között…
A Tamásról már meséltem – na, hát az is egyszerű barátságként indult aztán észre se vettem és belekavarodtunk valamibe amibe nem biztos, hogy kellett volna. Bár ki tudja? Nem érdemes szerintem a múlton merengeni: mi lett volna ha…?  szerintem a világon a legértelmetlenebb kérdés.  Változtatni úgyse tudunk azon ami megtörtént, legfeljebb tanulhatunk a belőle! J
Egyedül az bánom, hogy mikor szakítottunk, nemcsak egy szerelmet veszítettem el, hanem egy barátot is, akinek a támogatására egyébként egy ilyen vacak helyzetben a leginkább számítana az ember. Mert nyilvánvaló, hogy egy ilyen affér után nem lehet csak úgy mindent elfelejteni és visszazökkeni a rendes kerékvágásba.
Ez a legfontosabb szerintem, hogy szabjuk meg a határokat, hogy meddig tart a barátság, és hol kezdődik valami más? Érdemes átlépni, vagy feszegetni a határokat? Sose lehetünk elég bölcsek, mindig csak utólag, de mérlegelnünk kell, hogy feláldozzuk-e a barátságunkat a szerelmünkért?
A baráti társaságunkban van egy pasi, meg egy csaj - ezzel eddig nem mondtam semmi különlegeset.
És most jön a lényeg: soha életemben nem láttam még két embert aki ennyire összeillene!
A közös fényképeken úgy néznek ki, mint egy szerelmespár. Aki először látja őket, kivétel nélkül mindenkinek ez jut róluk eszébe. A második dolog pedig ez: miért nincsenek együtt? Azért mert barátok. Tisztában vannak vele, hogy amit egymás iránt éreznek több, mint barátság, de ők úgy döntöttek, hogy nem kockáztatják meg, hogy elveszítsék egymást. Mert egy szerelem esetében ez is benne lenne a pakliban. Egy barátság többet enged, és néz el mint egy szerelem. Lehet, hogy ők nagyon bölcsek, és ők szeretik igazán egymást.
Charlotte

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése