A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2012. március 28., szerda

A bukás

A bukás

Tegnap dél körül a főnököm jelezte hogy munkaidő végén látni akar. Már ekkor tudtam miről van szó, ki fognak rúgni!!! Önbeteljesítő jóslatom délután 5 magasságában be is igazolódott. De legalább a gerincem a helyén van még!! Higgadtan nyugodtan meg tudtam tárgyalni a főnökömmel, semmi hiszti vagy kiborulás.
Hazafelé felhívtam Charlotte-ot akivel megittuk a munkanélküliek bánat sörét, s elméláztunk az élet "szépségein".
Aztán anyám tartott egy kisebb hegyi beszédet, mondhatni egy 1 órás rögtönzött élet tanács adást. Amit energiátlanul az ágyamon fekve hallgattam végig. S a végén mint aki jól végezte dolgát, lezúzott a földszintre. VÉGRE!!! De az hogy hogy érzed magad, az fel se vetődött benne hogy megkérdezze.
Aztán hánykolódva aludtam egész éjjel.Hova tovább??? Vajon mutternak igaza van? Jó egy pár dologban oké, de Edent nem is ismeri!!! Miért nem tud beletörődni hogy nem a Brad Pittre hasonlító sráccal járok? S a munkahely kérdés...hova tovább!!!???
Most érzem úgy hogy kell eltörni az a  mécses, s képes leszek újra sírva enyhíteni a fájdalmon. Kezd elfogyni a rendíthetetlen erőm...

Carry
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)