Az egyetlen normális pasi a földön

Az egyetlen normális pasi a földön

Tudom, talán kivételes vagyok ebből a szempontból, de hátha nem. Az egyetlen férfi egyed akinek nem kételkedek az érzéseiben az az apukám. Gyerek koromban, minden este mesét olvasott, és tulajdonképpen az életem összes pasi ügyét is vele vitattam meg mindig. Az óvodai copf húzogatástól, az első randiig és ő mindig türelmesen végighallgatott, helyenként tanácsokat adott…… Nem szólt soha semmibe bele, pedig azért jártam eléggé érdekes fazonokkal is. Az egyik a kispárnájába akarta folytatni magát, a másik meg a Gellért hegyről leugrani, aztán volt olyan is, aki az utcába kémkedett utánam, majd viaszpecsétes levelekkel és tábla csokikkal bombázott. Egészen napjainkig, amikor is gyakorlatilag, ha őszinte akarok magamhoz lenni, majdhogynem én udvarolok a srácnak. Apukám, meg nézi ügyes bajos botlásaimat, meghallgat, majd amikor a véleményét kérdezem, akkor mindig a következőket mondja: „Nehéz dolgok ezek”.  Ez férfiül annyit tesz, nem akarok beleszólni a dolgodba. Inkább kilóg a zsalugáter ablakon és végignézi a szakításomat a pasimmal, vagy jön értem éjfélkor kocsival, amikor éppen készülök lelépni egy randiról, minthogy szóvá tegye mit is teszek. Elég ha tudja egyben vagyok. Ennél többet nem is kívánhatna asszem egy lány sem.

Még azért se szólt, mikor egyszer nagyon részegen kellett hazahoznia kocsival, majd anyám kiabálására, csak annyit mondott, hogy: „hagyjad, biztos csak nagyon fáradt”. S ő az egyetlen férfi, aki nem féltékenykedik, ha meglát másik pasival, esetleg többet tartok a tűz felett. Általában ő az első aki mindenről tud, és az utolsó akinek hazudoznék.

Nem kíváncsi rá, hacsak el nem mondom, hogy hány pasival voltam eddig, nem hisztizik, ha más pasikkal beszélgetek és még az se zavarja őt, ha lánybúcsún ráfirkálnak az egyen pólómra, persze egy meghatározott részén. Olyannak fogad el, amilyen vagyok és nem akar megváltoztatni. Nem zavarja, hogyha túl sok haj van a lakásban, mert már megszokta, hogy nőkkel él együtt (anyu és én). A nézésedből látja, hogy valami bajod van, vagy egy szóból megállapítja rólad, hogy bizony te most azokban az bizonyos nehéz napokban jársz és nem akar veled ezért B vitamint szedetni, hogy kevesebbet kiabálj vagy sírj.

De hogy is jön mindez a pasi kereséshez. Freud szerint igyekszünk olyan férfit keresni magunknak, aki hasonlít az apukánkra, persze mindezt tudat alatt. Persze nincs apa komplexusom, félre ne értsetek, csak egyszer ha megszoktad már a jót… Az én esetemben, úgy gondolom elég magasra van rakva a léc a leendő hímegyed számára. Szóval FIÚK….szedjétek össze magatokat!

Carry

Szépség vagy szörnyeteg?

Szépség vagy szörnyeteg?

Most akkor melyik vagyok..?

Korábban már esett szó skálázásról-a férfiak pontrendszeréről, de mégis, mégis ott van az a titokzatos „egyéni faktor” ami alapján megszületik az ítélet: szép vagy csúnya.

Szokták mondani: ízlések és pofonok. Egyik pasi a szőke lányokat szereti, másik a feketéket, harmadik meg a barnákat. (Még szerencse, hogy feltalálták a hajfestéket, tehát ezen legalább könnyen változtathatunk.)Van aki a deszkákra bukik, van aki a nőies nőkre. Bölcs ismerősöm szájából, aki a nőies idomokra bukik: a csontokkal játszanak a kutyák. Alacsony-magas? Hát ezen túl sokat nem lehet változtatni, a genetika eldöntötte a kérdést... Én sose leszek modell-alkat a magam 158 cm-es magasságával. (Kicsi vagyok, székre állok, fenébe még így se látok-szoktam gondolni a fesztiválokon, koncerteken...) Anyám azzal vigasztalt: Édes lányom egy kicsi lányból magassarkúval könnyen lesz nagy, de egy magas lány nem tud összemenni, ha alacsonyabb párja. A Férfiak nem szeretik ha egy nő magasabb náluk.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a nőknek és a férfiaknak egész más elképzelése van arról, hogy mitől is szép egy nő.

A nők szépségideálját nagyban befolyásolják a reklámokban, magazinokban és a filmekben megjelenő csontsovány, ruhafogas nagy cicis nők. Mint követendő példa. Az normális, hogy a pasik erre csorgatják a nyálukat-valljuk be, kicsit furcsán is néznénk a barátunkra, ha faarccal bányarémnek titulálnának egy ilyen poszter-modellt. De egy-két csodabogártól eltekintve nem akarnak maguknak ilyen csajt! Nem ám, egy haveromat idézve: A porcelánbaba maradjon a kirakatban, még összetörik szex közben...!

Persze mi szeretnénk arra a lányra hasonlítani, akit az újságban láttunk, akinek tökéletes a testömeg-indexe, a fogsora, a haja és a bőre is. (Teszem hozzá, amit látunk az nagyban a photoshop csodáinak köszönhető.) Megvesszük a drága kencéket, a fél fizetésünket meg a kozmetikusnál és a fodrásznál hagyjuk. Aztán sopánkodunk, amikor a kiszemelt pasi odébbáll hirtelen-miért? Biztos túl kövér vagyok....

Nem. Az alapvető probléma Hölgyeim,-és ez most közhelynek hangzik-az saját örökös elégedetlenségünkkel van! Gondoljatok csak bele! Ha Te elégedetlen vagy magaddal, miért lenne elégedett veled a pasid??

Volt egy lány, akivel a sportklubban együtt teniszeztem. Teljesen átlagos volt, szép göndör hajjal, de volt rajta „mit fogni”.(Inkább a L, XL-es méretet képviselte). De bárhova tette be a lábát, bármelyik pasival beszélgetett, mindenkit levett a lábáról a környezetében. A titka az volt, hogy ki volt békülve a testi adottságaival, elégedett volt a plusz kilóival és a mellméretével is.

Még az egyetem alatt randizgattam egy sráccal, talán a második randi volt, amikor is a BME rózsakertjében egy szép tavaszi napon, egy nyugodt padon ülve fergeteges csókcsatába kezdtünk. Sajna én nem tudtam teljesen átadni magam az élvezetnek, mivel folyton az járt a fejemben, hogy nőtt az államra egy pattanás, és a csókolózás közben biztos letörlődött az alapozó, és ronda, meg piros és mit fog most gondolni rólam?! Pár hét múlva amikor már jártunk, egyszer beszélgettünk, és elárulta, hogy az ominózus csókolózós délutánon, más sem járt s fejében, mint hogy mennyire tetszem neki, és legszívesebben ott helyben letepert volna.

A baráti társaságban van egy lány. Minden pasi szerint megüti a varázslatos 9-es kategóriát.(Nagyon hasonlít Scarlet Johanssonra.) Nyálcseppek csordulnak, szemek golyóznak ha hím társaságba lép. Hatalmas mellei vannak, hetente legalább 6-8 órát eltölt a konditeremben, gépeken izzadva, és fogyitablettákat, csodaitalokat alkalmaz annak érdekében, hogy lefogyjon. Mert deszka szeretne lenni, bár igazából egy gramm zsír sincs amit le kellene dolgoznia. Sajnos a párkapcsolatai rendszeresen rövid és csúfos véget érnek, és akkor még nagyobb intenzitással veti magát a futópadra...Mégis mi hibádzik? A beteges önbizalomhiánya miatt folyamatosan alkalmazkodni próbál a kiszemelt pasi vélt vagy valós igényeihez, ahelyett hogy egyszerűen önmaga akarna lenni! Attól fél, hogy ő nem elég jó.

Szerintem senki ne akarjon megváltozni valakiért. Ha meg akarsz változni, akkor változz meg önmagadért!Azért, hogy boldogan nézhess a tükörbe: vagyok aki vagyok, azért szeressenek amilyen én vagyok! Mindig az lebegjen a szemed előtt, ha te szereted magad, akkor ez az elégedettség fog sugározni rólad. Hiszen bármelyik pasi szívesebben lesz így veled, mint valakivel aki folyton a fölös +6 kilójáról nyavalyog.

Ennyit a női parákról...

Charlotte

Gyűrűk és a Nostradamusi jóslatok….

Gyűrűk és a Nostradamusi jóslatok….

Tegnap beszéltem egy lánnyal, akinek idén lesz az esküvője, amin ha minden jól megy ott leszek, s ugrálhatok a csokorért, mint kutya a csontért. Bár a legutóbbi esküvős élményem 14 éves koromra nyúlik vissza, ahol egy TERHES nő egy két húszon éves és egy 6-8 év körüli kislány várta a csokor dobást. Na most vagy a terhes nő vagy a kislány kapta el a csokrot, de nem az akiknek kellett volna. BUNDA GYANÚS:) Bár a terhes nőt sportszerűtlenség miatt amúgy is kizártam volna a versenyből.

Na de visszatérve az aktuális sztorira mégis megkérdeztem ezt az ismerősömet, miből vette észre hogy meggyűrűzik mint a galambokat?

A válasz a következő volt:

 Már régóta ha szóba jött a téma, a srác nem ugrott ki az ablakon. Na meg már lehetett érezni az elköteleződés „szagát”. A srác amúgy se az az ugri bugri típus ahogy megismertem, szóval én már akkor tudtam, mikor a barátnője még kanyarban sem volt, hogy nem kell évekig szex és New Yorkot meg Bridget Jones naplóját néznie vasárnap esténként. S be is igazolódtak női megérzéseim. Bezzeg a saját alanyomnak annyira látok bele a fejébe, mint Edward Bellájéba, szóval zéró J

Na de történtek közvetlen az akció napja előtt is kisebb történések. Ugyanis a csajnak volt egy gyűrűje, amely egyik napról a másikra köddé vált, s rá két hétre, otthon gyertyafény és rózsaszirmok kíséretében megtörtént a nagy dolog.

Aztán hallottam az ismeretségben olyan csajról, aki egy évig kitartóan kampányolt hogy de szép ruha nézd, meg olyan szép gyűrűk, amit még a női bibliák is tabuként említenek, vagy inkább „ pasi riasztó technikának” és mégis célba ért a kommunikációs üzenet! Az alany valószínűleg dekódolásra alkalmas alany lehetett:)

 Én speciel ilyen szempontból egy férfinek se kedvezek, mert nem szeretem a gyűrűket. Majd AZT viselni fogom, de azon kívül….nem mozgat meg a dolog, pedig már elvileg lett volna lehetőségem elkelni….

18 éves lehettem, amikor az akkori barátom, meg akart valamivel ajándékozni szülinapomkor. De megkérdezte, hogy komolyan vagy komolytalanul adja oda, mert reméli igent mondok majd…..egy hét múlva. Én játszottam a buta szőkét és mondtam neki, nem tudom mit akar, de akkor adja komolyan oda.

Hát mit kell mondjak, ennél romantikusabb már nem is lehetett volna. A szobájában, susogós naciban és atléta trikóban mezítláb papucsban féltérdre ereszkedve feltette a nagy kérdést. EZ AZTÁN ELTERVEZTE!:)Ráadásul még ki is esett a kezéből a gyűrű. Én meg kislányos zavaromban se igent se nemet nem mondtam, csak egy puszit nyomtam az arcára. Hát….nem is maradunk egy pár. Meg hát, igent se mondtam soha :)

Ennél már csak az általános negyedikes koromban lévő lánykérés volt érdekesebb. A srác egyszerűen minden ajándékot úgy adott oda nekem, hogy kitoloncoltatott a teremből a haverjaival, s arra értem be mindig becsöngetésre, hogy már megint van valami az asztalomon. Ott se féltérdre ereszkedés nem volt, se meg se kérdezték a véleményem. Ott volt a gyűrű az asztalon „nesze azt hord alapon”. Amit a későbbi napköziben megtartott esküvőnk előtt elhagytam és egy kulcstartó karikával kellett helyettesíteni :) Az egyik osztálytársunk volt a pap, a többiek meg rizs hiányában piros bogyókkal szórtak minket össze-vissza. Aztán egy kidobott kádba ültünk, mondván evezünk egyet „Velencében”.  De egy hónap után elváltunk! :) Így ért véget 2 és fél hónapnyi lángolás :)

Carry

„Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy kupica tequilát”

„Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy kupica tequilát”

Hiszem, hogy semmi sem véletlenül történik. Vagy legalább is hinni szeretném!

Amikor távkapcsolatba kerültem a párommal, akkor úgy gondoltam ennek van valami értelme, hogy megvalósítsam magamat, addig amíg ő kint van külföldön. Aztán egy karmikus sugallatra hallgatva jelentkeztem is mester képzésre. De sajnos vagy a megérzéseim csaltak, vagy a karmikus sugallat, de nem nyert, ugyan úgy mint azok a lottó 5-ös szelvény amiket anyámék hetente töltögetnek.

Szóval tegnap már nálam megkezdődött a világvége, kissé korábban ahogy ezt a maják jósolták:) Arról nem is beszélve hogy január 23.-ától a sárkány évébe értünk, ami kifejezetten sikerekben és pénzben gazdag év. Na persze, gazdagon el fognak halmozni munkával, a munkahelyemen, ugyan annyiért mint eddig és még a privát kis szemétdombomon se sikerült egyetlen egy krajcárt se kikapirgálnom.

Bár anyám szentül meg van győződve, hogy lassan úgyis külföldre vándorlok, akkor meg majd fizethetem vissza az állami finanszírozást mint a huzat, így legalább egy bajjal kevesebb. Már akinek!!! És még egy jó nőieset se volt időm saját magamat sajnáltatni munka és alvás között!!!

Viszont nem hiszitek el, de az újság árusnál az egyik biblia vásárlásakor adtak egy kis dobozos citromos sört, ráadásul a kedvencemet. Mégis csak van karma? Ez valamiféle vigasz sör lenne?

A doboz fenekére néztem és ha erősebb alkohol tartalmú lenne még akár a fényt is megláthattam volna, de csak azt vettem észre, hogy volt sör nincs sör. Aztán elgondolkoztam egy pillanatra, hogy talán csak azt mondta a sors „most nem”. Nehogy megint versenyt fussak az idővel a nyelv vizsga központokban. De akkor miért nem jön össze semmi más?

Erre meg apukám mindig azt mondta, hogy :„Nem mindenben kell logikát keresni, csak megfájdul tőle a fejed”:)

Carry

„A szépségért meg kell szenvedni”

„A szépségért meg kell szenvedni”

Anyum egyik este azzal az örömteli hírrel fogadott este, hogy a patikájuk környékén dolgozó, hölggyel randit szervezett le nekem. Szóval szombaton legyek itthon mert jön és pont. Sejtettem mire megy ki a játék,  „valami olyan dologra ami fájni fog”! Az évek során már megtanulhattam, empirikus tapasztalatok alapján, hogy anyám szerint „csak az lehet eléggé hatásos, amely kellően fáj”.  S mivel én még eladó sorban lévő lány vagyok, a narancsbőröm  pedig már nem narancs, hanem szabályosan Grand Canyon barázdájú , ezért már 3-4 év témája, hogy neked azzal valamit kell csinálnod, mert hát hogy néz ki, egy dombor nyomott atlasz térképpel a hátsómon. Nyilván a csoki, chips cola kombó se tett jót a body-mnak, pláne fürdőruhában, szóval nem volt semmi boy’s  look it this bodyJ De hát azt azért igazán nem gondoltam, hogy a teljes passiót kompletten át fogom élni 2-2,5 óra alatt.

Szóval a megbeszélt időpontban otthon vártam a masszőrnénit, mint a messiást, aki majd „feltuningol. Első körben egy „könnyed, de mégis mélyreható masszázzsal kezdtük”, ugye érezzük kedves hölgyek a logikai bukfencet. Ez pont ugyan olyan mint, a „fájdalommentes végleges szőrtelenítés”( ez egy következő szösszenet témája lesz, de annyit elárulhatok előre a kedves olvasónak, hogy abban aztán semmi fájdalom mentes nem volt).  A könnyed masszás alatt elszorítottam a masszázs asztal tartópilléreit, s hiába nem szoktam karra gyúrni de Hulk Hogan erejét megszégyenítően majdnem hogy elferdítettem a fémpillért. Tény hogy a nyakamon tengerész csomók voltak, de azt nem gondoltam, hogy most azonnal neki esünk az összes  F G pontomnak (vagyis  minden fájdalom Funcking G pontjának) . Szóval tűrtem és szorítottam, közben mondta a masszőr: „ Ha nagyon fáj vagy pihenni akarok, szóljak”

De hát most mondjam azt, 2 perc után, hogy köszi, már letéptem a paplan csücskét, elég volt!? J Próbáltam helyette piszkosul koncentrálni, hogy melyik csakrám milyen állapotban van, meg hol van akadály az energia áramlásomban, de nem igazán ment a feladat. Közben megtudtam, hogy a testemen érezni lehet, hogy valami lelki zűr van a nyakam körül, azért a csomók. Meg azt is hogy az egyik vállam sokkal erősebb, mint a másik és hogy ez a deformitás, meg valami testtartás beli problémából eredhet. Aztán 10 perc gondolkodás után és 20 „túl fogom élni” jelige után rájöttem hogy a női táskáimat mindig is jobb oldalamon hordom, mellékesen megjegyezve, bármikori menetfelszereléssel együtt, egy esetleges harmadik világháború kitörése esetén..  Most, hogy már felkutattuk az összes „erogén zónám” , gondoltam ennél már csak jobb lehetJ

Na hát elérkeztünk a lábmasszázshoz, ami kivételesen egész kellemes volt, tehát volt 5 percem felkészülni egy      körülbelül kipihenni az elmúlt 30-45 percet. Na de csak most jön a hab a tortára.

Chilli krém illó olaj, vagy mi a szösz. Szerintem aki már volt ilyen kezelésen tovább nem is olvassa az én „Bűn és bűnhődés”-es sztorimat, nesze neked minden napi csoki evés. Első körben a hátamat kenték be ezzel a chillis cuccal, még so so kis melegséget kezdtem érezni a testemen (jelzem a bejárati ajtó környékén, kellemes melegségről és nem disznó perzselésről szólt a fáma). Aztán a lábam is végig be lett kenve, na aztán a hátamra lettem fordítva, meg letakarva ki pokróccal hogy a szauna hatás érvényesülhessen. Hát, most már tel tudom képzelni mit élhet át egy 80 %-os égésis sérült. úgy éreztem magamat, mint sült krumpli a fritőzben. Hirtelen egy Japán kísérleti labor kínai foglyaként éreztem magam, mint azokban a II. világháborús filmekben, ahol kiderült hogy nem csak a nácik szerettek „Fűrészeset” játszani. Rettentően elkezdett perzselni, az ellazulási szakaszban a popsim a hátam, a lábam…. a fejemet leszámítva minden. Bár amikor a végén kaptam a fejmasszázst, nem tudtam még mi jöhet ezek után. Képzelhetitek, hogy úgy néztem a masszőr nőre, mint Szent István királyra Vazul mikor megvakítatta, de aztán kiderült, hogy az arcomra már csak valami levendulás illóolajat kapok, mert hát na. De annyira égetett a testem minden porcikája, hogy 10 perc alatt kárba veszhetett másfél óra masszázs munkája, úgy begörcsöltek az izmaim, s már majdnem teljesen kifordultam magamból, mint az ördögűzőben a megszállott kiscsaj. Anyán persze közben haza érkezett és mondta hogy mennyire szánalmas vagyok, hogy nem tudok egy ilyen picike fájdalommal járó kezelést elviselni (jelzem ő még nem próbálta). Amikor meg azzal hozakodtam elő, hogy na feküdjön csak a helyemre kipróbálni, akkor elhangzott az általános mondat: „nekem már úgy is mindegy”. Hát persze, ő mondjuk még 25 évvel ezelőtt kelt el, a csoki feltalálása után, de még a cukros üdítők előtt. akkoriban még nem fedezték fel a narancsbőrt, pláne nem voltak ekkora narancs vidékek, mint a mai nők popsiján. De visszatérve…. Én meg próbáltam a szexy and I know itt alapján elviselni a fájdalmakat. Próbáltam de nem ment, ezért kis vizes kendővel le is töröltünk a cuccból egy kicsit.

A masszőr sajnálta, hogy az az élménycsomag maradt most meg benne, hogy hát  ez rohadtul fáj, de majd a „következőnél” már hozzá szokok. Aham…..mhhhh, lesz következő?

ui: A masszázst követő órákban még egy komplett utólagos „légút tisztítást” is végeztem magamon,amikor elfelejtettem hogy a kézfejem is be lett ezzel a cuccal kenve,  szóval  végül nem csak hogy az orrjárataimat is kitisztítottam mint azok a brutális menta szippancsok, hanem jutott szerencsére a számba és természetesen a szemembe is egy kicsi, nehogy kimaradjanak a méregtelenítésből.

Az éjszakát még végig izzadtam mint egy influenzás, mivel a néni azt tanácsolta, ha lehet ne zuhanyozzak le este. Azt meg már nem sejtettem, hogy a fagyi vissza fog nyalni másnap a kondi teremben. Ugyanis a „búvár ruhámban” (olyan cellulitisz nadrág, amely alatt izzadsz mint a ló), hirtelen melegséget éreztem, de az már inkább emlékeztetett egy kellemetlen szexbalesetre a tűzhelyen, mint egy csendes nyári nap sugaraira. 10 perc futást követően meg csak úgy lángolt a hátsóm. S úgy futottam ki az öltözőbe, mint akinek kijött az aranyere. 100 km/h sebességgel téptem le magamról a nadrágot. Kérdem én, kelendőbb leszek én ettől??? Rajtam kívül észre fogja még valaki venni az esetleges változást? Vagy csak ismételten a kozmetikai kísérletek X-edik számú alanya lehettem?

Carry

„A szülés nem annyira fájdalmas”

„A szülés nem  annyira fájdalmas”

Mondta ezt egy férfi kollégám, aki feltételezhetőleg se öröm anya se bér anya nem volt életében. Bezzeg ha az aranyere kiújul akkor gondolom már máshogy vélekedik a fájdalom szó fogalomköréről. Szóval aki nem menstruál annak nem adok a véleményére J Ennél már csak a kollégám következő kijelentése piszkálta fel a fantáziámat jobban: „ basszus nehogy már azért ne akarjál szülni, mert mi van ha nem tudsz  a gyerektől aludni. Mikor megszületett a lányom, egyfolytában üvöltött, meg dajkálni kellett a seggét. Csak úgy rogytam be a kolesz szobába mikor visszamentem a suliba.” Hölgyeim hol a logikai bukfenc? Áááá igen, a kedves örömapa elvonulhatott aludni, jaaaa hát úgy persze hogy túl lehet élni egy kisbabátJ

Ennél már csak az a sztori jobb, amikor a legutóbbi egy ominózus lánybúcsú bemelegítő szakaszánál kikérdeztük a társaság egyetlen „anyukáját”. Körbe ültük a csajt, mint Jézust a tanítványai és hallgattuk az igét:

„Hát én császármetszéssel szültem, de nézzétek csak egy ilyen kis halvány csík maradt az egészből. Látjátok, egész szépen összeforrt.” Na de mégis milyen volt a szülés???? „ Hát amikor megindultak a fájások az eléggé kellemetlen volt, de nem volt annyira gáz, aztán végül a dokik úgy döntöttek, hogy császármetszést kell végezni rajtam, akkor kaptam a gerincembe egy szurit,  de nem olyan gáz ahogy hangzik. Aztán betoltak a műtőbe, kivették a babát, majd kaptam oxitocint, hogy rendes összehúzódásaim legyenek, hogy meginduljon a tejelválasztás is, beinduljanak a hormonok, olyan volt mint egy erősebb menszesz, de tényleg nem volt olyan gáz.” ERŐSEBB MENSZESZ, hát én személy szerint egy erősebb menszesznél egy Krisztusi feltámadáson megyek keresztül. Szóval az nekem GÁZ lenne. „Aztán mondjuk az még szar volt, mikor először keltem fel az ágyból császármetszés után, friss varratokkal, de tényleg nem olyan gáz, mind ahogy elmesélem. Aztán meglátod a gyereket és elmúlik minden fájdalmad” Hát persze egy kiló érzéstelenítő után, na meg az örök érvényű mondás: Az idő minden sebet begyógyít.  Szóval ezeket a romantikus egymásra találós, baba puszilgatós pillanatokat a baba születésének első perceiben nem tudom átérezni. Sajnálom, és egy erősebb menszesz után vagy elájulok, vagy elalszom (bekómálok) a fájdalomtól, vagy ezt mind egyszerreJ

Aki engem ismer az tudja nagyon jól rólam, hogy azokon a bizonyos napokon, sose lehet tudni honnan kell engem összekanalazni. Votlam már biológia tanár által diagnosztizált vakbél beteg, amit jelzem egy NŐI orvos jóvá is hagyott és beutalt egy azonnali műtétre, de én inkább haza kullogtam gyógyszerért. Aztán „jóindulatú” idős asszonyok által terhesnek titulált, abortáló tini. Mert hát mikor feküdtem egy utca padon, izzadtan hófehéren, szájzárral, akkor nyilván csak erről lehet szó. Aztán keresztanyám már csak annyit látott a történésekből, hogy három öregasszony áll a pad felett, mint akik egy nyitott koporsóba bámulnának. Épp hogy csak egy kis földet nem szórtak rámJ

Összefoglalva a történetet, én nem tudom, hogy Évát miért büntették ennyire meg, mikor Ádám is evett abból a bizonyos almából. De számomra bizonyosságot nyert, hogy a feminizmus akkor még kósza gondolat se lehetett Éva fejében.  Ádámnak meg biztos jobb ügyvédje lehetett, mint Stohl Bucinak, mert nála a kiszabott büntetés eléggé soványra sikeredett.

Carry

A házasság-fóbia vége A szomszéd pasija mindig zöldebb?

A házasság-fóbia vége

A szomszéd pasija mindig zöldebb?

Miért van az, hogy mindig a barátnő, a ritkán látott másod-unokatestvér, a barátnő húga vagy a kolléganő kezét kérik meg?

A történetben a mi szerepünk mindig az, hogy gratuláljunk az ifjú párnak, beszerezzük a nászajándékot és (legalább) egy jót mulassunk a lagzin. A baráti társaságban lépten-nyomon mivel találkoztam tavaly? Itt egy eljegyzés, ott egy esküvő, amott meg már az esküvő után egyből a baba-projektbe is belevágtak...Szóval hullottak a hajadonok a környezetemben, mint Valentin-napi legyek. Persze nem arról van szó, hogy irigyelném őket-csak én is, mint minden egészséges hajadon elgondolkodtam azon ilyenkor, hogy vajon állok-e az oltár előtt valaha? Mikor?

Egy meghatározott időpontban a legtöbb pasit elfogja a nősülhetnék. Csak az a baj, hogy ez az időpont nincs rátetoválva a delikvens homlokára!

Gyakran előforduló, hétköznapi történet, hogy ha megfogtál egy békát, addig csókolgattad hosszú éveken keresztül, amíg királyfi nem lett belőle-de a királyfi sajnos nem akar nősülni. Ilyenkor Te, megelégeled a dolgot, úgy vagy vele, hogy nem akarsz több időt vesztegetni egy megrögzött házasság-ellenzőre. Aztán fél év múlva kapod a hírt, hogy az exed megnősült. Vagyis az utánad következő első útjába kerülő nőt elvette, mert éppen akkor szólalt meg az ébresztő óra: elég idős vagy, nősülj meg! Vagyis a rengeteg befektetett energiával gondozott kapcsolatod gyümölcsét valaki más aratta le. Nő legyen a talpán aki egy ilyen történetet elvisel és talpon marad vagy megússza azzal, hogy elmorzsol egy könnycseppet titokban.

Nagyon bosszantó dolog, mert nincs semmi arra utaló jel, hogy „még 2/5/12 hónapot bírj ki, addigra érett leszek a házasságra”.Pedig mennyire megkönnyítené a dolgunkat! Ráadásul mindenkinél más a beprogramozott időpont, van akinél csak 40 éves kora után jön el a megfelelő pillanat.

Tehát mit tehetünk?

Ha rengeteg energiát beleöltél a kapcsolatba, és mindened meg van, boldog vagy, csupán az a bizonyos „nagy kérdés” nem hangzott még el: akkor érdemes még egy kis türelmet erőltetned magadra, mert valószínűleg egy lassan érő típussal van dolgod. Ha a párod is igazán szeret, akkor a kedvedért idővel ráveszi magát! Ahogy egy nem teljesen józan pillanatában egy ismerős pasi megjegyezte: „ a lányokat idővel feleségül kell venni, különben lelépnek”. És a pasik ezt a határt szeretik feszegetni.

És ha nem győzöd kivárni amíg a „zöldfülű” megérik? Nos, akkor továbbállhatsz és lehet, hogy a következő buszmegállóban találkozol valakivel akinél már csak a gyümölcsöket kell learatnod.:)

Charlotte

Fordul a kocka

Fordul a kocka

Emlékszem mikor még kis pisis voltam, akkor mondták, hogy ami most történik velünk, annak semmi jelentősége a későbbi felnőtt létünkben. Hát ez csak részben volt igaz, mert aki nem „menőnek született” az továbbra se lett menő, csak megtalálta a saját közegét, ahol jól érezheti magát. Aki meg menőnek számított, rá kellett jönnie, hogy mégse körülötte forog a világ.

Na de a kor előrehaladtával mi történt? Esetemet vegyük alapul. Míg óvodában verekedtek a kegyeimért a fiúk, általános alsóban már házas is lettem, addig a kislányok többségének fele ennyi figyelem se jutott mint nekem. Aztán a kilóim szaporodásával megváltozott valami, de úgy örökre….

Már többé kicsit se voltam népszerű a fiúk körében. De más lányok sem. Emlékszem volt egy lány általános felsőben, aki elsírta magát, hogy neki még mindig nem jött meg és hogy abszolút nincsenek mellei. Az akkor elszenvedett sérelmeket kamatostul visszakapta a későbbiekben: d kosaras mellett növesztett és összeszedett egy egész jóképű pasit még 10-en évesen, akivel szemmel láthatólag azóta is együtt vannak. Ki hitte volna.

Aztán az egyik középiskolai osztálytársnőmet meglátogatva, hazafelé eltöprengtem rajta, hogy hol tartottunk 18 évesen és hol most. A triumvirátus 3 tagjának teljesen máshogy alakult az élete, mint ahogy azt gondolni mertük volna.  J-nek akit G-vel  17 éves korukban hoztam össze (osztályszerelem) , még mindig meg volt G és már az eljegyzési gyűrűvel szemezgetett  J 18 éves korunkban. Zs-nek senkije se volt, s vagy 18-19 éves koráig szűz is volt, mígnem egy pasiktól hemzsegő társaságba került, ahol kamatostul bepótolta az elmulasztott éveket. Én meg egy titkos szerelmi viszonyt fogtattam, ráadásul távkapcsolatban. Azt hogy mennyire voltam szerelmes, nem tudom, csak azt tudtam, hogy soha többé nem leszek távkapcsolatban!!!

6 évvel később….

J-vel találkozva megtudtam, hogy bármennyire is sokszor próbálták, nem működött a kapcsolat, se így se úgy. Ha J igazán akarta volna, akár esküvő is lehetett volna….de inkább ez így mindenkinek jobb volt, hogy nem kínozták egymást többé. Így hát J, azóta is szingli, de hál istennek nem kesereg egy olyan pasi miatt, aki racionális döntések tömkelege alapján akar majd magának asszonyt választani.  Zs miután kiélte magát rátalált az első vőlegényére, akivel kb egy év után vége lett a nagy románcnak, Zs legnagyobb örömére, mert kinek kell egy olyan férfi, akit félve merek bemutatni a baráti társaságnak. Viszont azóta Zs megtalálta az igazi neki való férfit az életébe, aki már el is jegyezte, s éppen a baba projekten lovagolnak nagyban J

S nálam mi történt? Mikor véget ért a sehova se tartó titkos viszonyom a lovaggal, akinek én adtam ki az útját, azután sorra jöttek a kérők.  Néhány kisebb botlást követően belebotlottam egy kétéves kapcsolatba, ahonnan azt hittem még ragasztó oldóval se fogok soha kiszabadulni. Majd összeismerkedtem a szerelemmel, s láss csodát, ismét távkapcsolatban vagyok. Ennyit a soha többéért! Vele valamiért kivételt kellett tennem, meg ne kérdezzétek miért. Talán azért mert tényleg szerelmes vagyokJ Csak az a büdös nagy helyzet, hogy az én pozícióm, akárhonnan is vizslatom a kérdést, ugyanoda datálódott.

Carry

Esküvő kiállítás

Esküvő kiállítás

Sokszor elmerengtem hazafelé menet, a minden év januárjában megtartandó esküvő kiállítás plakátján. Vajon kik mennek el esküvő kiállításra??? Ki az a nő, aki magával tud egy férfit rángatni erre a kiállításra? Szóval nagyobb esély van arra, hogy egy férfi elkísér téged egy Cosmo showra, mint egy ilyenre. 

Lehet bennem van a hiba, de úgy gondolom ez is csak valami amerikaiaktól átvett szivárványos cukormázos történet. Semmi másról nem szól, csak arról, hogy minél többet költesz el az esküvődön annál jobban szereted a vendégeid és persze saját magad. Meg hát esküvő nagy picc pucc nélkül alig ha múlhat el. Arról nem is beszélve, hogy hányszor látott olyat már a világ, hogy a hetedhét földre szóló lagzi nem hogy az ezüst lakodalmat de még az első évet se élte meg. Aztán többe kerül maga a válás, mint az egész esküvő.

A legviccesebb az egészben, hogy egy barátnőmnek feltettem a fent említett kérdéseket és ő pl tök szívesen menne ilyen kiállításra, az egyenlőre csak fiktív vőlegényével. De most komolyan, az a lényeg, hogy mennyire puccos a torta, vagy hogy milyen színű koszorús lány ruhák vannak. Arról nem is beszélve, hogy tényleg ez lesz e életed legszebb napja???

Erről az egész cirkuszról csak az amerikai menyaszörnyek jutnak eszembe. Bevallom végig néztem kíváncsiságból egy két  részt, ahol szegény kedves vőlegény már majdnem hogy lelopta a menyasszonya ujjáról a gyűrűt, csak el ne kelljen ezek után vennie:) Az eleje meseszépen kezdődik, a férfi letérdel és megkérdi a nő kezét. S ekkor már tudjuk, ez volt életük második legszebb pillanata, mert hát mégiscsak az esküvő napja az első számúJ Na de felkérik a profi esküvő szervezőket, illetve céltudatosabb nők esetén, felveszik saját magukat és kezdődhet a szervezés! Hát azt a hisztit meg cirkuszt ami a virág színétől, a koszorúslányok körömlakk színén keresztül az asztali díszeken át megy én se bírnám a vőlegények helyében cérnával. Az már tök mellékes, hogy az elköltött pénz árából a világ bármely pontján tarthatták volna a nászútjukat.

Mellesleg, a mai csökkenő házassági arány mellett, még mindig van kereset ekkora volumenű rendezvény megszervezésére??? Amúgy meg, Murphy törvényei még életünk legszebb napján is sokszor eluralkodhat: vagyis a legjobban megszervezett pucparádé is tartogathat meglepetést a kedves menyasszony számára, amely elsötétítve eme nemes napot, akár depresszióba is torkolhat. Ez lehet egy leöntött menyasszonyi ruha, rosszkor induló zenei kompozíció, vagy csak egyszerűen valaki nem számolt a piás vendégekkel, akik az esküvői all inclusive ellátást a szó szoros értelmében teljes mellszélességgel kihasználják. Még az a szerencséjük az ilyen vendégeknek, hogy családban marad és mindig van olyan aki vigyáz rájuk:)

Carry