A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2012. január 1., vasárnap

Esküvő kiállítás



Sokszor elmerengtem hazafelé menet, a minden év januárjában megtartandó esküvő kiállítás plakátján. Vajon kik mennek el esküvő kiállításra??? Ki az a nő, aki magával tud egy férfit rángatni erre a kiállításra? Szóval nagyobb esély van arra, hogy egy férfi elkísér téged egy Cosmo showra, mint egy ilyenre. 
Lehet bennem van a hiba, de úgy gondolom ez is csak valami amerikaiaktól átvett szivárványos cukormázos történet. Semmi másról nem szól, csak arról, hogy minél többet költesz el az esküvődön annál jobban szereted a vendégeid és persze saját magad. Meg hát esküvő nagy picc pucc nélkül alig ha múlhat el. Arról nem is beszélve, hogy hányszor látott olyat már a világ, hogy a hetedhét földre szóló lagzi nem hogy az ezüst lakodalmat de még az első évet se élte meg. Aztán többe kerül maga a válás, mint az egész esküvő.
A legviccesebb az egészben, hogy egy barátnőmnek feltettem a fent említett kérdéseket és ő pl tök szívesen menne ilyen kiállításra, az egyenlőre csak fiktív vőlegényével. De most komolyan, az a lényeg, hogy mennyire puccos a torta, vagy hogy milyen színű koszorús lány ruhák vannak. Arról nem is beszélve, hogy tényleg ez lesz e életed legszebb napja???
Erről az egész cirkuszról csak az amerikai menyaszörnyek jutnak eszembe. Bevallom végig néztem kíváncsiságból egy két  részt, ahol szegény kedves vőlegény már majdnem hogy lelopta a menyasszonya ujjáról a gyűrűt, csak el ne kelljen ezek után vennie:) Az eleje meseszépen kezdődik, a férfi letérdel és megkérdi a nő kezét. S ekkor már tudjuk, ez volt életük második legszebb pillanata, mert hát mégiscsak az esküvő napja az első számúJ Na de felkérik a profi esküvő szervezőket, illetve céltudatosabb nők esetén, felveszik saját magukat és kezdődhet a szervezés! Hát azt a hisztit meg cirkuszt ami a virág színétől, a koszorúslányok körömlakk színén keresztül az asztali díszeken át megy én se bírnám a vőlegények helyében cérnával. Az már tök mellékes, hogy az elköltött pénz árából a világ bármely pontján tarthatták volna a nászútjukat.

Mellesleg, a mai csökkenő házassági arány mellett, még mindig van kereset ekkora volumenű rendezvény megszervezésére??? Amúgy meg, Murphy törvényei még életünk legszebb napján is sokszor eluralkodhat: vagyis a legjobban megszervezett pucparádé is tartogathat meglepetést a kedves menyasszony számára, amely elsötétítve eme nemes napot, akár depresszióba is torkolhat. Ez lehet egy leöntött menyasszonyi ruha, rosszkor induló zenei kompozíció, vagy csak egyszerűen valaki nem számolt a piás vendégekkel, akik az esküvői all inclusive ellátást a szó szoros értelmében teljes mellszélességgel kihasználják. Még az a szerencséjük az ilyen vendégeknek, hogy családban marad és mindig van olyan aki vigyáz rájuk:)

Carry

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése