A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2012. január 2., hétfő

Fordul a kocka

Fordul a kocka

Emlékszem mikor még kis pisis voltam, akkor mondták, hogy ami most történik velünk, annak semmi jelentősége a későbbi felnőtt létünkben. Hát ez csak részben volt igaz, mert aki nem „menőnek született” az továbbra se lett menő, csak megtalálta a saját közegét, ahol jól érezheti magát. Aki meg menőnek számított, rá kellett jönnie, hogy mégse körülötte forog a világ.
Na de a kor előrehaladtával mi történt? Esetemet vegyük alapul. Míg óvodában verekedtek a kegyeimért a fiúk, általános alsóban már házas is lettem, addig a kislányok többségének fele ennyi figyelem se jutott mint nekem. Aztán a kilóim szaporodásával megváltozott valami, de úgy örökre….
Már többé kicsit se voltam népszerű a fiúk körében. De más lányok sem. Emlékszem volt egy lány általános felsőben, aki elsírta magát, hogy neki még mindig nem jött meg és hogy abszolút nincsenek mellei. Az akkor elszenvedett sérelmeket kamatostul visszakapta a későbbiekben: d kosaras mellett növesztett és összeszedett egy egész jóképű pasit még 10-en évesen, akivel szemmel láthatólag azóta is együtt vannak. Ki hitte volna.
Aztán az egyik középiskolai osztálytársnőmet meglátogatva, hazafelé eltöprengtem rajta, hogy hol tartottunk 18 évesen és hol most. A triumvirátus 3 tagjának teljesen máshogy alakult az élete, mint ahogy azt gondolni mertük volna.  J-nek akit G-vel  17 éves korukban hoztam össze (osztályszerelem) , még mindig meg volt G és már az eljegyzési gyűrűvel szemezgetett  J 18 éves korunkban. Zs-nek senkije se volt, s vagy 18-19 éves koráig szűz is volt, mígnem egy pasiktól hemzsegő társaságba került, ahol kamatostul bepótolta az elmulasztott éveket. Én meg egy titkos szerelmi viszonyt fogtattam, ráadásul távkapcsolatban. Azt hogy mennyire voltam szerelmes, nem tudom, csak azt tudtam, hogy soha többé nem leszek távkapcsolatban!!!
6 évvel később….
J-vel találkozva megtudtam, hogy bármennyire is sokszor próbálták, nem működött a kapcsolat, se így se úgy. Ha J igazán akarta volna, akár esküvő is lehetett volna….de inkább ez így mindenkinek jobb volt, hogy nem kínozták egymást többé. Így hát J, azóta is szingli, de hál istennek nem kesereg egy olyan pasi miatt, aki racionális döntések tömkelege alapján akar majd magának asszonyt választani.  Zs miután kiélte magát rátalált az első vőlegényére, akivel kb egy év után vége lett a nagy románcnak, Zs legnagyobb örömére, mert kinek kell egy olyan férfi, akit félve merek bemutatni a baráti társaságnak. Viszont azóta Zs megtalálta az igazi neki való férfit az életébe, aki már el is jegyezte, s éppen a baba projekten lovagolnak nagyban J
S nálam mi történt? Mikor véget ért a sehova se tartó titkos viszonyom a lovaggal, akinek én adtam ki az útját, azután sorra jöttek a kérők.  Néhány kisebb botlást követően belebotlottam egy kétéves kapcsolatba, ahonnan azt hittem még ragasztó oldóval se fogok soha kiszabadulni. Majd összeismerkedtem a szerelemmel, s láss csodát, ismét távkapcsolatban vagyok. Ennyit a soha többéért! Vele valamiért kivételt kellett tennem, meg ne kérdezzétek miért. Talán azért mert tényleg szerelmes vagyokJ Csak az a büdös nagy helyzet, hogy az én pozícióm, akárhonnan is vizslatom a kérdést, ugyanoda datálódott.

Carry

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése