Gyűrűk és a Nostradamusi jóslatok….
Tegnap beszéltem egy lánnyal, akinek idén lesz az esküvője, amin ha minden jól megy ott leszek, s ugrálhatok a csokorért, mint kutya a csontért. Bár a legutóbbi esküvős élményem 14 éves koromra nyúlik vissza, ahol egy TERHES nő egy két húszon éves és egy 6-8 év körüli kislány várta a csokor dobást. Na most vagy a terhes nő vagy a kislány kapta el a csokrot, de nem az akiknek kellett volna. BUNDA GYANÚS:) Bár a terhes nőt sportszerűtlenség miatt amúgy is kizártam volna a versenyből.Na de visszatérve az aktuális sztorira mégis megkérdeztem ezt az ismerősömet, miből vette észre hogy meggyűrűzik mint a galambokat?
A válasz a következő volt:
Már régóta ha szóba jött a téma, a srác nem ugrott ki az ablakon. Na meg már lehetett érezni az elköteleződés „szagát”. A srác amúgy se az az ugri bugri típus ahogy megismertem, szóval én már akkor tudtam, mikor a barátnője még kanyarban sem volt, hogy nem kell évekig szex és New Yorkot meg Bridget Jones naplóját néznie vasárnap esténként. S be is igazolódtak női megérzéseim. Bezzeg a saját alanyomnak annyira látok bele a fejébe, mint Edward Bellájéba, szóval zéró J
Na de történtek közvetlen az akció napja előtt is kisebb történések. Ugyanis a csajnak volt egy gyűrűje, amely egyik napról a másikra köddé vált, s rá két hétre, otthon gyertyafény és rózsaszirmok kíséretében megtörtént a nagy dolog.
Aztán hallottam az ismeretségben olyan csajról, aki egy évig kitartóan kampányolt hogy de szép ruha nézd, meg olyan szép gyűrűk, amit még a női bibliák is tabuként említenek, vagy inkább „ pasi riasztó technikának” és mégis célba ért a kommunikációs üzenet! Az alany valószínűleg dekódolásra alkalmas alany lehetett:)
Én speciel ilyen szempontból egy férfinek se kedvezek, mert nem szeretem a gyűrűket. Majd AZT viselni fogom, de azon kívül….nem mozgat meg a dolog, pedig már elvileg lett volna lehetőségem elkelni….
18 éves lehettem, amikor az akkori barátom, meg akart valamivel ajándékozni szülinapomkor. De megkérdezte, hogy komolyan vagy komolytalanul adja oda, mert reméli igent mondok majd…..egy hét múlva. Én játszottam a buta szőkét és mondtam neki, nem tudom mit akar, de akkor adja komolyan oda.
Hát mit kell mondjak, ennél romantikusabb már nem is lehetett volna. A szobájában, susogós naciban és atléta trikóban mezítláb papucsban féltérdre ereszkedve feltette a nagy kérdést. EZ AZTÁN ELTERVEZTE!:)Ráadásul még ki is esett a kezéből a gyűrű. Én meg kislányos zavaromban se igent se nemet nem mondtam, csak egy puszit nyomtam az arcára. Hát….nem is maradunk egy pár. Meg hát, igent se mondtam soha :)
Ennél már csak az általános negyedikes koromban lévő lánykérés volt érdekesebb. A srác egyszerűen minden ajándékot úgy adott oda nekem, hogy kitoloncoltatott a teremből a haverjaival, s arra értem be mindig becsöngetésre, hogy már megint van valami az asztalomon. Ott se féltérdre ereszkedés nem volt, se meg se kérdezték a véleményem. Ott volt a gyűrű az asztalon „nesze azt hord alapon”. Amit a későbbi napköziben megtartott esküvőnk előtt elhagytam és egy kulcstartó karikával kellett helyettesíteni :) Az egyik osztálytársunk volt a pap, a többiek meg rizs hiányában piros bogyókkal szórtak minket össze-vissza. Aztán egy kidobott kádba ültünk, mondván evezünk egyet „Velencében”. De egy hónap után elváltunk! :) Így ért véget 2 és fél hónapnyi lángolás :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése