A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2012. január 20., péntek

„A szülés nem annyira fájdalmas”

„A szülés nem  annyira fájdalmas”

Mondta ezt egy férfi kollégám, aki feltételezhetőleg se öröm anya se bér anya nem volt életében. Bezzeg ha az aranyere kiújul akkor gondolom már máshogy vélekedik a fájdalom szó fogalomköréről. Szóval aki nem menstruál annak nem adok a véleményére J Ennél már csak a kollégám következő kijelentése piszkálta fel a fantáziámat jobban: „ basszus nehogy már azért ne akarjál szülni, mert mi van ha nem tudsz  a gyerektől aludni. Mikor megszületett a lányom, egyfolytában üvöltött, meg dajkálni kellett a seggét. Csak úgy rogytam be a kolesz szobába mikor visszamentem a suliba.” Hölgyeim hol a logikai bukfenc? Áááá igen, a kedves örömapa elvonulhatott aludni, jaaaa hát úgy persze hogy túl lehet élni egy kisbabátJ
Ennél már csak az a sztori jobb, amikor a legutóbbi egy ominózus lánybúcsú bemelegítő szakaszánál kikérdeztük a társaság egyetlen „anyukáját”. Körbe ültük a csajt, mint Jézust a tanítványai és hallgattuk az igét:
„Hát én császármetszéssel szültem, de nézzétek csak egy ilyen kis halvány csík maradt az egészből. Látjátok, egész szépen összeforrt.” Na de mégis milyen volt a szülés???? „ Hát amikor megindultak a fájások az eléggé kellemetlen volt, de nem volt annyira gáz, aztán végül a dokik úgy döntöttek, hogy császármetszést kell végezni rajtam, akkor kaptam a gerincembe egy szurit,  de nem olyan gáz ahogy hangzik. Aztán betoltak a műtőbe, kivették a babát, majd kaptam oxitocint, hogy rendes összehúzódásaim legyenek, hogy meginduljon a tejelválasztás is, beinduljanak a hormonok, olyan volt mint egy erősebb menszesz, de tényleg nem volt olyan gáz.” ERŐSEBB MENSZESZ, hát én személy szerint egy erősebb menszesznél egy Krisztusi feltámadáson megyek keresztül. Szóval az nekem GÁZ lenne. „Aztán mondjuk az még szar volt, mikor először keltem fel az ágyból császármetszés után, friss varratokkal, de tényleg nem olyan gáz, mind ahogy elmesélem. Aztán meglátod a gyereket és elmúlik minden fájdalmad” Hát persze egy kiló érzéstelenítő után, na meg az örök érvényű mondás: Az idő minden sebet begyógyít.  Szóval ezeket a romantikus egymásra találós, baba puszilgatós pillanatokat a baba születésének első perceiben nem tudom átérezni. Sajnálom, és egy erősebb menszesz után vagy elájulok, vagy elalszom (bekómálok) a fájdalomtól, vagy ezt mind egyszerreJ
Aki engem ismer az tudja nagyon jól rólam, hogy azokon a bizonyos napokon, sose lehet tudni honnan kell engem összekanalazni. Votlam már biológia tanár által diagnosztizált vakbél beteg, amit jelzem egy NŐI orvos jóvá is hagyott és beutalt egy azonnali műtétre, de én inkább haza kullogtam gyógyszerért. Aztán „jóindulatú” idős asszonyok által terhesnek titulált, abortáló tini. Mert hát mikor feküdtem egy utca padon, izzadtan hófehéren, szájzárral, akkor nyilván csak erről lehet szó. Aztán keresztanyám már csak annyit látott a történésekből, hogy három öregasszony áll a pad felett, mint akik egy nyitott koporsóba bámulnának. Épp hogy csak egy kis földet nem szórtak rámJ
Összefoglalva a történetet, én nem tudom, hogy Évát miért büntették ennyire meg, mikor Ádám is evett abból a bizonyos almából. De számomra bizonyosságot nyert, hogy a feminizmus akkor még kósza gondolat se lehetett Éva fejében.  Ádámnak meg biztos jobb ügyvédje lehetett, mint Stohl Bucinak, mert nála a kiszabott büntetés eléggé soványra sikeredett.

Carry

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése