Amikor a test megadja magát....

Amikor a test megadja magát....

Sose zárkóztam el a gondolat elől, hogy épp testben épp lélek.De az utóbbi időben ismét ezt igazolja az élet. Az első igazi összefüggés áradat az első barátomnál ért, amikor is bújkálva tudtam vele találkozgatni, na hát nem is kicsit voltam állandóan beteg. Aztán ahogy a kapcsolatban úgy a peh sorozatnak is vége szakadt. Bár még ekkor nem igazán vettem észre az összefüggést lélek és test között.
A következő ilyen sokk Mr. Biggel való megismerkedésem folyománya volt. Mínusz 4-5 kiló és rengeteg betegség, valahogy így kezdődött a kapcsolatunk, s nem volt véletlen. Ugyanis ő már az elején közölte, hogy tartja az exével a kapcsolatot, aztán pedig szilveszterkor 1 hónapos járás után, hogy ő még nem tudja kimondani hogy szeretlek. A végére már úgy néztem ki mint egy botsáska, nyilván így a bacik és minden kutyaszar előbb megtalált. Talán a legbrutálisabb emlékem egy kalici vírus volt. 3-4 napi vívódás után épp hogy csak lábra bírtam állni, de nekem ott kellett lenni Mr. Big államvizsga után tartandó buliján. Mondanom se kell, aligha foglalkoztatta az állapotom, a haverjai jártak ki velem folyamatosan levegőzni, de még ez sem volt elég, hogy a legbrutálisabb tüszős mandula gyulladástól megmeneküljek. Ismét egy hétig nyomtam az ágyat!
Aztán volt még 3 évvel később egy ominózus házibuli. előtte rettentően felidegesített Mr. Big a múltjával, de nem akartam összeveszni vele, így hát magamba fojtottam ezeket a negatív gondolatokat. S a házibuli estéjére, már meg sem tudtam szólalni. Egy kissé szemfüles lány egyből rá is vágta, hogy biztos rengeteg ki nem mondott dolog motoszkál bennem. Míg Mr. Big annyit mondott erre: ugyan már csak megfázott. Ha tudta volna mennyire igaza volt annak a lánynak....
Az este közepére, valahol éjfél tájékára belázasodtam, nem is kicsit. Partizó emberekkel körülvéve ültem egy kanapén és szédültem, aztán odajött hozzám egy másik lány a társaságból, hogy csinálhat e nekem teát. De Mr. Big, mintha ügyet se vetett volna rá különösebben.
Talán egyszer volt amikor ténylegesen odafigyelt rám. Amikor külföldre ment kiküldetésbe, én meg rettegtem tőle. Körülbelül a kiküldetése előtt 1 héttel mentünk nagy bevásárlásra, amikor is...... Kaptam is egy olyan felfázást, hogy a bevásárló központból úgy kellett kocsival haza vinni, mert már nem tudtam megállni a lábamon. Akkor láttam félelmet a szemében, de nem tudom, hogy azt a helyzet vagy a személyem okozta e benne.
S most évekkel később ismét gyengének érzem magamat. Mínusz 4-5 kiló, épp hogy elérhetem az 52-őt, ami nálam már gázos kicsit, s itthon fekszem lázasan valami influenzás vacakkal. Pedig azt hittem már megerősödtem, már nem bánt senki és semmi, de tévedtem.
Rá kellett jönnöm hogy az utóbbi egy, másfél hónap annyira intenzív és gyors volt, hogy nem bírtam követni. Mr. Biggel való szakításom, Edennel való találkozásom, aztán Mr. Big levelei, anyám Eden által táplált ellenszenve, Mr. Big még mindig vissza nem adott lakás kulcsai, Edentől kapott lakáskulcs.Mindezt sírás nélkül, rezzenéstelen végig csinálni a munkahelyen és a családban.... Úgy látszik eddig bírtam erővel!
Sejtettem hogy idővel kifogyok az erőből, habár Eden mellet nem lesz félni valóm. De az események összesség  kikészített. S még tudom hogy sok küzdelem vár rám, anyám személyében, hogy meggyőzzem Edennel kapcsolatban. Így most kénytelen vagyok újból összeszedni magamat! Most már nem lesz hiábavaló kiállni valaki mellett akit szeretek, mert már nem egyedül leszek ebben a kapcsolatban!

Carry