A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2012. március 6., kedd

dráma dráma dráma


Dráma dráma dráma

Mint egy dráma hősnő próbálok túlverekedni az akadályokon, megtalálni az igazi szerelmet Hoszé Armandó oldalán, s kiiktatni a gonosz mostohát a képből. De hát nem véletlen mondtam már másoknak is, hogy anyámról szól az összes anyós vicc :D Hirtelen a Sreck jutott az eszemben, ahol szintén nem akarták a számukra nem kívánatos pasit elfogadni a családtagok, de végül meg megbékéltek a helyzettel. Remélem nálam is így alakul, vagy marad külföld!!! Na majd meglátjuk…. S a kamera forog tovább….

256. rész 1. part – dráma dráma dráma

Egy rettenetesen jó hétvégi koncert és Eden. Ha rá nézek reggelente, mindig mellette akarok ébredni, bár amit bedobott hétvégén azért az így egy hónap után majdnem Mirandát csinált belőlem.
„Mi lenne ha nyáron össze költöznénk…” Úgy érted mi ketten??? Mármint én és te???? Basszus évek óta erre várok, elköltözni, de biztos akarom, anyám mit szólna ehhez és vaterom???? De szeretem őt, mit mondjak erre, úr Isten az se tudom mit akarok!!!
Aztán hosszas tétovázás után, kb a következőket mondhattam : „ Huh tényleg??? Mikor pattant ki ez a gondolat a fejedből….??? Huh kicsit lesokkoltál vele nem mondom, de részemről oké, csak még szokni kell a gondolatot. Biztos vagy te ebben?”
Aztán még kb egy óra hosszáig a sokktól szólni se nagyon tudtam. Anyámmal mi lesz ?? :SSS
Hogy fogom ezt otthon beadni??? Ez volt a legnagyobb problémám. Aztán a „huh de keveset keresek” jött elő. Na meg a mocskos anyagiak. Hogy fogjuk megoldani???? Kavarogtak bennem a gondolatok...
De jó vele, akarom őt, próbáljuk meg!!! Ha most nem ugrok bele valószínű későbbiekben bánni fogom. Eddig minden olyan magától érthetődően alakult és akarjuk egymást, szóval csak nekem kell a szülői ellenszenvet félre tenni. Megfordult persze a fejemben, hogy mi van ha a túl nagy ellenszenv irányába, ami engem még jobban hozzá köt??? Mi van ha megint igaza van anyáméknak és csak szeretet hiányom van??? Aztán próbáltam likvidálni mindent és mindenkit a fejemből és csak a pillanatnak élni.
Aztán este a koncerten rá kellett jönni, hogy nekem Ő kell, mert jó vele, mert szeretem, s mert nehéz kimondani, de ő a másik felem. Ha elbukom, akkor a boldogságom is elbukhatom vele!!! S akkor lett világos számomra, hogy akármennyire is rettentő nehéz lesz, végig kell MAGAM és nem mások miatt csinálni ezt az egészet. Az ÉN boldogságom a tét!!! Márpedig anyám döntéseitől eddig még sose lettem boldogabb. Szóval most először nekem kell tudni mit akarok és a sarkamra állni.
Samanta szerinte ha nincs bennem kétely a sráccal kapcsolatban, akkor anyám miatt hülyeség lenne feladni. Viszont ha anyám ellenszenve elég ahhoz hogy szétválasszanak minket, akkor még se ő volt számomra a megfelelő. Bölcs szavak ezek ! :D

Carry

Ui: a mosást, főzést, takarítás nem árt elkezdenem gyakorolni :S

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése