A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2012. március 1., csütörtök

Para játékok

Para játékok

Reggel, amikor már épp szexistennőnek éreztem magamat az ágyban 1 órával munkakezdés előtt, hitelen Eden ismét befékezett. Mi van? Nem vagyok elég jó??? Erre a következő választ kaptam "nyikorog az ágy". Ohhh mondom basszus ki nem szarja le, hogy nyikorog az ágy, vagy hogy épp akkor áll meg  a ház előtt a szemetes autó!!!! Nem tudom hogy Eden múltja teszi őt ennyire görcsössé, vagy csak a magával szemben támasztott óriási elvárások, de egyszerűen képtelen kikapcsolni. elmondása szerint egyfolytában jár az agya. Lassan már kezdek kifogyni a női praktikákból és még nincs megoldás!! Talán le kéne itatnom egyszer de durván, vagy álmában rávetni magamat, bár ha még akkor is gondolkodik.....
Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy tulajdonképpen még én se engedtem neki hogy OTT és ÚGY ahogy nekem jó ténykedjen, tehát valahol még én is feszült vagyok!!!! Aztán az is eszembe jutott hogy nem egész egy hónap után mégis mit várok, eddig leghamarabb (Eden előtt) 3 hét volt a limit és még akkor se volt jó nekem. Na itt persze már megint más lenne a szituáció, mert itt JÓ LENNE! Ha egyikünk se a saját maga korlátai között lenne, hanem úgy igazán sikerülne mindkettőnknek elengednie magát. Sikerül vajon áthidalni a problémát, vagy benne ragadunk a mókuskerékben???


Carry
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)