A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2012. március 4., vasárnap

Mr.Big gerinctelensége


Mr.Big gerinctelensége

Egy pénteki napon történt minden, már komolyan mondom el is felejtettem, de a technika csodáinak hála, ott fityegett a facebookon: Mr. Big-nek ma van a szülinapja. Hosszas tépelődés után Samanta unszolására, csak annyit írtam az üzenő falára, hogy „Boldog Szülinapot”, amikor is elkezdtem megnézegetni az adatlapját. Mhh közös máltás kép még fent. Mhhh és akkor ott villódzott az exe szülinapi üzenete:

„Dearest Mr. Big! :)

Legyen ma nagyon, nagyon boldog szuletesnapod, mulass, elvezd a napot, de fenyesitsd ki a lakkcipod, es tartalekolj az erovel, mert 16-an megyek, es duplan megunnepeljuk! :)
Isten eltessen sokaig!

Puszillak”

Meg hogy rohadjon meg ott ahol van!!!! Hát na akkor ennyit a gerincességről és hogy semmilyen más nő nincs a dologban. S hirtelen felindulásból Big fizikálisan is közel lévő haverjától érdeklődtem az események felől. A konklúzió a következő volt: senki nem tud semmit, csak annyit hogy 2 hétig depressziós volt a szakítást követően. Meg hogy a haverjának is 3 hét fázis késéssel jelentette be, hogy Carry már nincs. Na meg annyit tudtam meg, hogy ez a Natasha így is úgy is kiment volna hozzá, ha én vagyok vagy nem vagyok. De úgy gondolom így utólag, hogy legfőképpen inkább ha nem vagyok….
Rettenetesen mérges lettem Bigre. Most már a szeretet legapróbb jelét se tudom irányába tanúsítani. Ha nem viszik el a haverjai a kulcsait napokon belül, akkor úgy repül a csatornába hogy öröm lesz nézni. Aztán egy picit elgondolkodtam, hogy engem vajon miért is érdekel még mindig ő???? Mhhh…. Egyszerűen a bizalmam kihasználása és az önbecsülésemen elnyomott utolsó cigicsikk  volt az utolsó csepp a pohárban. Soha az életben nem fogok vele szóba állni, nem hogy barátian sörözgetni ha esetleg hazatérne külhonról!!!! Mégis mit képzelt!!! Már csak azt sajnálom, hogy nem volt bátorságom az utolsó szó jogán élni :S
Nem marad más hátra, mint töröltetni az ismerőseim listájáról, s tanulópénzként elkönyvelni a történteket. Tanulság: Soha ne bízz meg egy túl zárkózott, nem beszélek fazonba!!! És legfőképpen ne kezdj el vele járni!!!!
Samanta csak annyival tudott nyugtatni, hogy higgyem el „Natasha már rég kiesett a mózes kosárból”, magyarul a Mr. Big szülei nem fogják jó szemmel nézni a történteket ha megtudják. Én meg dühömben tettem is róla hogy megtudják, de legnagyobb meglepetésemre, Mr. Big mamája csak annyit mondott, hogy biztos nem arról van szó, amire én gondolok. Csak egy ártatlan baráti találkozóról. Hát a mobilom majdnem a Dunába landolt, na de mégse magamon töltsem ki a bosszúmat!!!! Mr. Bignek mindig mákja van :S

Carry


Big a következőt sorokkal kommentálta rá pár órás késéssel az írottakat: „Koszonom, igyekszem! Ne kene ennyit dolgozni! Ja, jo lesz mar talalkozni, meg ha csak par orara is. Jo szabit neked meg!”- bár óra alatt nem sok menetet lehet lezavarni :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése