A kezdetek....

A kezdetek...

Azt hiszem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érzi, hogy talán VÉGRE megtalálta hosszas keresgélés után az Igazit. Lehet hogy nem szőke a haja, meg kék a szeme, a lovát még nem láttuk és a kastélyáról se tett említést, de mi mégis úgy érezzük, ennek így kellett történnie, ez a végzetünk. Ő a mi Ádámunk, Mr Big-ünk, vagy akárhogy is hívjákunk.

Először kissé félve közeledünk a kiválasztott díszhím felé, nehogy megint úgy járjunk mint legutóbb, amikor a boros üveget szorongatva Bridget Jonest megszégyenítő hangon üvöltöttük a csöpögős romantikus számokat.

Aztán, sajnos az esetek többségében néha rá kell jönnünk, hogy hiába csókolgatjuk a varangyot, abból nem királyfi, de az esetek többségében még lovag sem.

A blog célja olyan alapvető mars és vénusz közti különbségek, humoros és ironikus kifigurázása, amelyek minden nőt érintenek, foglalkoztatnak. Remélem szórakoztatónak találjátok majd a blogot és élményeitekkel majd színesítitek.


Üdvözlettel:
Carry és Samanta és Charlott

2012. március 5., hétfő

Aura kisugárzás és egyebek…


Aura kisugárzás és egyebek… (kissé megcsúszva kronológiailag, de összkép tekintetében lényeges elem 2012.02.16.)

Régebben rettentően lelkizős voltam, elég volt egy rossz megjegyzés és annyira a szívemre vettem, hogy sírógörcsöt kaptam. Aztán ez az évek folyamán nem igazán változott. Ha baj volt, akkor csak a sírás tudott megnyugtatni. Egészen mostanáig!
Mr. Biggel való szakításomnál egyszerűen képtelen voltam sírni, de arra is képtelen voltam, hogy teljes mélységében megéljem a szakítást.  S manapság már a munkahelyi lebaszást se tudom teljes mélységében átélni. Olyan vagyok mint egy érzékelten fadarab. Ezt mások úgy hívják erős vagy, megint mások meg azt, hogy kiégtél lelkileg.
Rettentően vágyom Edenre, aki most úgy érzem a lelki társam, s nem csak egy futó románc, de egyszerűen képtelen vagyok saját magam érzéketlenségétől elvonatkoztatni.
Valami így eltört bennem? De akkor miért nem vagyok képes kisírni magamból? Pengeélen táncolok és nem annyira érzem a súlyát mint kellene.
Egyvalamire viszont rettentően ugrok továbbra is, az a negatív kisugárzás. A munkahelyen, vagy otthon, de képtelen vagyok elviselni. Egyenesen szenvedek attól a kollégától aki velem szemben ül, bár most éjszaka sikerült vele valami kifejezetten erotikusat álmodnom…. Állítólag ez az álmokban a vele való konfliktus megoldását segíti. Hát semmi másra nem tudok következtetni, mivel hiába van szép kék szeme, ami nekem köztudottan  a gyengém, ha se emberileg se egyéb más tekintetben NEM…. Pláne mindig büdös cigi szaga van, ami szintén nem teszi számomra vonzóbbá:D
De ha a kollégám negatív aurája nem lenne elég, otthon megkapom a halálos csernobili sugárzás négyszeresét még, anyám személyében. Szóval most kissé otthontalannak érzem így magamat, hogy tulajdonképpen se otthon se a munkahelyemen nem érzem jól magam. Talán útközben, ha csak valami idióta nem akar a metrósínek közé lökni a tömegben, ahogy az csúcsidőben lenni szokás. Na de majd csak lesz ez még így sem!!! Fő a pozitív hozzáállás :D


Carry

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése