Mr. Big tisztázni akar….
A pénteki kirohanásomat követően fülembe jutott a hír, miszerint nem érti miért lettem Natashára rettentő dühös és legfőképpen miért töröltem őt az életemből egy gombnyomással. A következő levél fogadott hétfő reggel az irodában:
„Szia,
tudom, hogy azt igertem, hogy nem kereslek, de ezt a ket dolgot most megis megirom.
Eloszor is, annyira azert gondolom ismersz, hogy tudd, hogy teljesen felesleges masokat kerdezni rolam, mert ugysem tudnak semmit. Ugyhogy, ha valami erdekel, akkor kerdezz engem.
Masodszor meg Natasha a baratom, se tobb, se kevesebb. Nem vagyunk egyutt, nem voltunk egyutt mar vagy 4 eve vagy hogy, es nem is leszunk egyutt. Igen, jon, meglatogat. Kb annyi lesz, hogy setalunk egyet, aztan elmegyunk egyet sorozni a tobbiekkel, aztan szepen elmegy aludni a hoteljebe, mert reggel koran megy is el. Ennyi.”
tudom, hogy azt igertem, hogy nem kereslek, de ezt a ket dolgot most megis megirom.
Eloszor is, annyira azert gondolom ismersz, hogy tudd, hogy teljesen felesleges masokat kerdezni rolam, mert ugysem tudnak semmit. Ugyhogy, ha valami erdekel, akkor kerdezz engem.
Masodszor meg Natasha a baratom, se tobb, se kevesebb. Nem vagyunk egyutt, nem voltunk egyutt mar vagy 4 eve vagy hogy, es nem is leszunk egyutt. Igen, jon, meglatogat. Kb annyi lesz, hogy setalunk egyet, aztan elmegyunk egyet sorozni a tobbiekkel, aztan szepen elmegy aludni a hoteljebe, mert reggel koran megy is el. Ennyi.”
A szív verésem a helyén, semmi izgalom semmi gyomor görcs. Mintha csak egy spamet kaptam volna…. Már nem volt benne semmi fájó….
Én erre egy jó tartalmas levelet írtam neki vissza….:
„Szia,
Jól van, bevallom rettentően hamar felhúzott a kiírás és így utólag a kirohanásom eléggé butácska volt, viszont engem ez az Natashás dolog 3 kerek évig rettentően bántott, szóval azért annyira nem kell csodálkozni a történteken. Sokat gondolkoztam ezen a kapcsolat tartásos dolgon is, de bennem, mint ahogy azt anno érezted is rettentő sok sérelem az ami megmaradt ebből az egészből. Sokszor csak azzal is bántottál ha nem szóltál egy szót sem. Ezt azért már nagyrészt sikerült elengednem, még ha a péntek után nem is ez jött le neked. Próbálom helyére tenni a dolgokat, de nem megy 1-ről a kettőre. Bár azért jólesett a bocsánatkérés, mert érezted, hogy valami nem volt kerek.
Az hogy senki nem tud semmit rólad, az stimmt, meg hát ha tőled kérdezném se lennék okosabb :D Bevallom, így utólag jöttem rá, hogy én soha nem is ismertelek téged igazán... De úgy érzem te is csak egy bizonyos szeletet ismertél meg belőlem. Nincs is ezzel semmi baj, megpróbáltuk és vélhetőleg sokat tanultunk mindketten az esetből.
Hallottam hírét, hogy próbálsz te is továbblépni, más vizekre evezni, ahogy én is és mivel ennek a híre önmagában nem ütött szíven ezért esélyesnek tartom a péntekiekkel ellentétben, hogy valaha, két szót váltsunk e-mailben, csak talán még nem most! Még el kell ahhoz engednem a sérelmeket!!! S egy jó tanács: ha későbbiekben is ennyire távol tartod érzelmileg a másikat, akkor idővel akarva akaratlanul magad ellen fordítod a másikat. Azt is tudom, hogy te ilyen hallgatag vagy, nyilván nem akarsz másnak, meg legfőképpen magadnak rosszat, de idővel nagyon könnyen magad ellen fordíthatod a másikat a hallgatásoddal. Nyiss egy kicsit mások felé, bár tudom ez rettenetes dolog, mert a sérülés lehetőségét is magában hordja, viszont ha nem nyitsz akkor meg ott van a magány lehetősége. Én próbáltam anno segíteni, de ha te nem akarsz magadon segíteni akkor senki se fog tudni!!!
ui: Az áskálódásért meg most én kérek bocsánatot! Nagyon éretlen dolog volt tudom!”
Jól van, bevallom rettentően hamar felhúzott a kiírás és így utólag a kirohanásom eléggé butácska volt, viszont engem ez az Natashás dolog 3 kerek évig rettentően bántott, szóval azért annyira nem kell csodálkozni a történteken. Sokat gondolkoztam ezen a kapcsolat tartásos dolgon is, de bennem, mint ahogy azt anno érezted is rettentő sok sérelem az ami megmaradt ebből az egészből. Sokszor csak azzal is bántottál ha nem szóltál egy szót sem. Ezt azért már nagyrészt sikerült elengednem, még ha a péntek után nem is ez jött le neked. Próbálom helyére tenni a dolgokat, de nem megy 1-ről a kettőre. Bár azért jólesett a bocsánatkérés, mert érezted, hogy valami nem volt kerek.
Az hogy senki nem tud semmit rólad, az stimmt, meg hát ha tőled kérdezném se lennék okosabb :D Bevallom, így utólag jöttem rá, hogy én soha nem is ismertelek téged igazán... De úgy érzem te is csak egy bizonyos szeletet ismertél meg belőlem. Nincs is ezzel semmi baj, megpróbáltuk és vélhetőleg sokat tanultunk mindketten az esetből.
Hallottam hírét, hogy próbálsz te is továbblépni, más vizekre evezni, ahogy én is és mivel ennek a híre önmagában nem ütött szíven ezért esélyesnek tartom a péntekiekkel ellentétben, hogy valaha, két szót váltsunk e-mailben, csak talán még nem most! Még el kell ahhoz engednem a sérelmeket!!! S egy jó tanács: ha későbbiekben is ennyire távol tartod érzelmileg a másikat, akkor idővel akarva akaratlanul magad ellen fordítod a másikat. Azt is tudom, hogy te ilyen hallgatag vagy, nyilván nem akarsz másnak, meg legfőképpen magadnak rosszat, de idővel nagyon könnyen magad ellen fordíthatod a másikat a hallgatásoddal. Nyiss egy kicsit mások felé, bár tudom ez rettenetes dolog, mert a sérülés lehetőségét is magában hordja, viszont ha nem nyitsz akkor meg ott van a magány lehetősége. Én próbáltam anno segíteni, de ha te nem akarsz magadon segíteni akkor senki se fog tudni!!!
ui: Az áskálódásért meg most én kérek bocsánatot! Nagyon éretlen dolog volt tudom!”
Most már tisztának éreztem a bemocskolódott lelki ismeretemet. Mert mindig is unkultúrált dolognak tartottam a sértett fél részéről az olcsó áskálódásokat, de ha egyszerűen rettentő heves a természetem…mit volt mit tenni??? Viszont a leírtak igazak, már tényleg el tudtam engedni, s tényleg nem érdekes se Natasha se másmilyen nő, én már boldog vagyok mással…. :D A leglényegesebb dolog mégis az, hogy tanultam a hibáimból, na meg legfőképpen magamról, rettentő sokat. Sokat vétkeztem és vétettek ellenem, na de bakker emberek vagyunk!!! Már a péntek se bánt, kész elengedtem, már csak magamra vagyok dühös, amit magammal tettem. Az meg már ugyebár megint más tészta. A legfelemelőbb meg mégis csak az, hogy nem nagy szerelemként fogok rá emlékezni, hanem inkább mint egy olyan kapcsolat ahol rengeteget tanultam magamról, meg a saját határaimról, még ha fájdalmasan is.
Viszont azt a mai napig nem értem, miért volt neki ez olyan rettentő fontos hogy tisztázza magát.
Carry
ui: Erről csak egy dal jut eszembe: „Megbántottak most már nem bánom, nem számít és nem is sajnálom”- „Várom már az utam nincs mit vesztenem”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése