Randitáska

Randitáska

Biztos minden hölgy rendelkezik eme becses kellékkel, amelynek tartalma szigorúan bizalmas, de most a cikk kedvéért lerántjuk róla a leplet. na de definiáljuk, mi is az a Randitáska???
Randitáskának nevezzük ama becses kis táskánkat, amelyet akkor hordunk magunknál, ha éppen nem otthon szeretnénk aludni, s ennek lehetőségére fel is vagyunk készülve. Randitáskát a kapcsolatok azon szakaszában használják a nők, amikor már ott alszik a srácnál, de még nincs fiókja nála. Hát én most Edennel pont ebben a becses időszakban vagyok, bár meglepő módon már felvetődött a kis fiók gondolata is, amitől a többség pasi azért kissé rettegni szokott. Hisz akkor lesz egy fekete lyukhoz hasonló fiókjuk, amit elnyel a rózsaszín felhő, na meg a csipkés tangák és a jellegzetes női parfümök illata. Bár a területfoglalással kapcsolatos első szabályt már rég áthágtam (sose hagyj semmit a pasinál az elején, ha ott alszol nála). Hát első körben sikerült is ott hagynom a fogkefémet, meg egy bugyit, később meg egy zoknit. Romantikus :D
Na de randitáska....mit is rejt? Körülbelül a következőkből állhat össze a tartalma : 1 db törölköző, váltás bugyi, zokni, póló, esetekben nadrág, pulóver, póló, hajápolási és egyéb kozmetikai termékek, amelyek még ideig óráig megtartják a tökéletes nő illúzióját a pasidban (későbbiekben ezt felváltja a mackó naci, 0 sminkkel :D)
ja és a legfontosabb kellék: egy darab extra szexi fehérnemű, esetenként óvszer síkosító...egyéb :D
A randitáska lényege, hogy kiküszöböljük az előre látható és bekövetkezendő eseteket. Magyarul rögtönzött katasztrófa elhárításra kész kis női poggyász. Ami a katonáknak a háborúban a túlélő felszerelés, az a nőknek ott alvás esetén a randi táska :)


Carry

A női végítélet

A női végítélet

Bevallom rettentően izgultam, amikor Charlottenak és Samantának bemutattam Edent. Rettegtem tőle, hogy anyám pártját fogják majd, s akkor én a már kialakuló érzéseimet nem tudtam volna hova tenni. De szerencsére máshogy alakultak az események. Sőt roppant kedvezően.
Az üzemi tanácsot, a Popcorner nevű kedvenc szórakozó helyemre szerveztem, s feszült figyelemmel vártam a reakciókat. Persze kicsit sem volt feltűnő hogy 3 lány mindig pont egyszerre akar pisilni menni, de hát a fiúk sejthették, hogy "diszkréten" őket beszéljük ki a hátunk mögött. S hát igen eljött a pillanat, hogy Samanta kimondja felettünk a végítéletet: Charlottal könnyebb dolga volt, ott már egy összehangolt párt látott, náluk egyből áment is bólintott a történetre, míg nálam kissé hezitált, de végül egy határozott IGEN mellett döntött. Úgy néz ki végre 3 barátnőből, 2 biztosan jó társat választott magának, s örömünkben vihorászva, ölelkezve próbáltuk megélni a pillanatot.
Mire kiértünk Eden s Charlotte Harryje márépp a közös túráinkat szervezték :D Rettentően örültem neki, hogy nem csak én, de a csapat többi tagja is így elfogadta Edent:) Már csak a Mutterral kéne zöld ágra vergődni. De majd idővel talán ennek is eljön az ideje.
Vannak az életben rossz döntéseink, sokszor kerülünk zsákutcába, sokszor tévedünk el az úton, de végül mégis megtaláljuk a helyes irányt, szerintem én most nagyon jó irányban vagyok :D Na meg persze Charlotte is. Ami Samantát illeti, csak ajánlom a pasasnak hogy jó irányba legyen!

Carry

A maratoni kihívás

A maratoni kihívás

Vannak pasik, akik rettegnek tőle, hogy túl korán jön a happy end. De akadnak olyanok is, akik attól rettegnek, hogy túl hosszú az út a happy endig. Utóbbival most találkoztam életemben először, s eddig azt hittem, hogy ez csak valami városi legenda….

Tini koromban elég volt a srác ölébe ülni és már kész volt, vagy egyszerűen csak a karját erotikusan végig simítani és már ott is volt a „zsírfolt” a nadrág szélén. Volt olyan is hogy megijedtek tőlem, s csak a pia után jutottunk el lényeges dolgokig. De olyan hogy valaki maratoni távon bírja, na ez nekem új. Márpedig Eden egyelőre rettentő nagy kihívásnak bizonyul. A szó sokféle aspektusából is nagy kihívás elé nézek, s az se kétséges, hogy el kell bizony kezdenem keményen edzeni, mert az utóbbi tréning alkalmával is jócskán idő előtt elfáradtam ÉN. Pláne hogy már legalább egy hónapja még csak rá se néztem a konditeremre, nem hogy edzettem volna. Bár lassan nem csak a futás, hanem az intim torna is előtérbe kerül, mert a kihívás az bizony kihívás.

Már megfordult a fejemben hogy vajon, milyen praktikákat kéne bevetnem??? Átlapozni a káma szutrát, lemenni ötletelni egy szex shopba, vagy egyszerűen csak combizom erősítő gyakorlatokra kéne jobban rámennem???

Benne van a bakancs listában egy egyszeri kismaraton lefutása, de hogy a rá való felkészülést már most meg kell kezdenem valamilyen formában, arra igazán nem számítottam. S arra sem hogy minden női praktikát bevetve is kihívás marad a kihívás. Szexi fehérnemű ide, régi technikák oda, fel kell kötnie Carrynek a nadrágot ha nem akar besülni :D

Kezdek kifogyni az ötletekből....de nem adom fel, Carry sose adja fel!!! :D 

Carry

Eden titka

Eden titka

Mindenkinek vannak titkai, amik vagy soha vagy előbb utóbb de felszínre kerülnek. Edennek is megvolt a maga titka, amit rettegve és fogcsikorgatva valahol a 10 találkozásunk és a negyedik közös zuhanyzás között sikerült kiböknie.  A titok, amit nem is sejthettem kissé sokkolt. Eden még kapcsolat szűz. Nem nem nem úgy, de a leghosszabb kapcsolata 1 hónap volt körülbelül.  Meg volt egy csaj akivel kavart kétszer is de nem lett belőle kapcsolat. Egy pillanatra lefagytam. Egy normális kissé maximalista srácnak, akinek nem jelent problémát az ismerkedés, még nem volt kapcsolata? Mi is már egy hónapja vagyunk együtt de semmi defektet nem vettem eddig észre…..

Samantát tárcsáztam elsőként, vajon ő mit vélekedik az esetről: „ hát apám, ti Charlottal ezeket lottón nyeritek. Én eddig még sose találtam olyan pasit akinek csak 2-3 kapcsolata lett volna… olyat meg hogy még egy sem… Hát nem tudom, roppant sok energia befektetés, de ha te úgy érzed hogy megéri…” aztán hívtam Charolottot: „ hát furi, de végtére is ha eddig nem volt szerencséje a csajokkal, meg ha amúgy minden oké. Szerintem érdemes neki esélyt adni, ha túlzökkentek a problémákon, akkor nagyon fog hozzád ragaszkodni, sőt a tenyeredből fog enni. Amúgy meg nem rossz alapanyagnak tűnik.”

Kavarogtak bennem a gondolatok.  Én leszek neki a leghosszabb kapcsolata és ezen túl az origó is. Mert az első kapcsolat azért nagyrészt kísérletezés is. Megtalálod a határaidat, kialakítod a kapcsolat beli énedet….. Rettentő nagy felelősség van a vállamon. Viszont még nincsenek rossz berögződései…. Jó vele, azt hiszem szeretem is, de ez egy picit most megrémisztett. Aztán tovább gondoltam a történetet. Már nem ez az első esetem. Az első barátomnak is én voltam az első, bár ott ő is nekem, egal. A második kapcsolatomban ha nem is én vettem el a szüzességét, de én voltam az első kapcsolata 1-0 nekem. Aztán volt egy futó kaland is…. Na meg a 3 évesem ahol én voltam a 2. nő az életében….  Lehet hogy én rájuk bukom, keresném a csiszolatlan gyémántot??? Vajon egy csiszolatlan gyémántot tartok a kezemben???

Aztán felmentem facebookra és….. lecserélte a profilképét: „ MI”. Hétvégén készült a Citadellán a kép, na hát rólam nem is éppen a legeslegjobb, de….MI. Régebben mennyit kellett azért is küzdenem hogy kirakja egyáltalán a pasi hogy már foglalt, nem hogy a profil képeként kirakja a mi közös képünket??? Kicsit megijedtem, de rá kellett jönnöm, hogy első kapcsolat első határfeszegetés. Mit bír el a facebook profilod című próba.

Carry

Ui: És a negyven éves szűz? Abban is kiderült hogy nem defektes volt a srác csak félénk :D

Dzsungelharc

Dzsungelharc

A XXI. Században, ahol teljesen nyíltan lehet beszélni a szexualitásról és a metroszexuális férfiak aránya is folyamatosan növekszik, felvetődik minden nőben az a bizonyos kérdés, hogy vajon mennyire legyen „szőrös” egy férfiú. Na már most a nőknél alap elvárás a láb és hónalj esetekben a kar szőrtelenítése, na meg persze bajszos banya se legyél, mert az gondolom olyan a férfiaknak, mintha Freddie Mercury fiatalkori sudár arcszőrzetével smárolnának. Na de egy férfi?

Samanta Charlotte és én már vagy három éve feszegettük meg először ezt a témát, kisebb alkohol mennyiség elfogyasztását követően, vajon mi rejtőzhet a nadrág mélyén, illetve a háton lévő prém manapság mennyire divat e vagy sem.

A hátszőrről egyezményes döntés született a konferencia beszélgetés során, ahol törvényileg betiltottuk a jelenséget. Ha én a lábam és a hónaljam akkor ő min a hátát. Na de utána szőrösebb kérdések következtek. Mennyire legyen OTT szőrös a díszhím? Mit őrzött meg evolúciós alapon, s mennyire ragaszkodjon a modern kor elvárásaihoz?

Az elhangzottak alapján a kutatók, vagyis mi, három altípust különböztetünk meg szőrzet ügyileg: dzsungel harcos, síkság típusú, és gondozott sövény típusú. Utóbbiak talán gyakoribban eme felgyorsult, szexualitástól túlfűtött világunkban, ahol az orális élvezeteket már nem csak a kurtizánok és a gésák művelik szorgosan. Na de mi van ha kiderül hogy egy dzsungel harcossal állsz szemben?

Itt már taktika csel és etikett kell. Nem szabad csak úgy a sűrejébe bele ugrani. Vagyis alapszabály, légy őszinte de ne bántóan. Amire a tanács a következő taktikákat találta ki: „ én is borotválom, hogy neked jó legyen és ne kelljen macska módjára szőrt köpdösni”, illetve a „ ha nem lenne ott a prémed, akkor nagyobbnak tűnne”, amely taktika állítólag már bevált egy pár nőneműnek. Szóval hölgyeim, nem kell szőrbe dugni a fejünket, csak őszintének lenni, a magunk tapintatos módján. Mellesleg ha egy ilyen kissé szőrszál hasogató problémán fenn akadtok, akkor a későbbiekben se lesz probléma és konfliktus mentes a kapcsolat.

Carry

Dögöljön meg a szomszéd tehene is….

Dögöljön meg a szomszéd tehene is….

Ahelyett hogy bíztatnának, meg mondanák hogy hát te aztán egy Super Girl vagy, hogy szakítás, meg a meló helyen se stimmel minden és így talpra tudtál állni meg megőrizni azt a maradék kis méltóságodat, ehelyett csak az oltás jön, na meg a bajok! Hiába a szar csőstül jön ahogy a mondás tartja, úgy látszik Miranda tavalyi rossz szériája most nálam ütötte fel a fejét. Kezdek kifogyni az opciókból, meg legfőképpen a lelki erőből is lassacskán, de nem akarom feladni!

Ideje a sarkamra állni s eldönteni, hogy másoknak akarok megfelelni vagy saját magamnak? Három évig szembe köptem magamat, s hazudtam másoknak, hogy azt higgyem jó ez így nekem ahogy van, de rá kellett jönnöm, hogy az önámítás se most se a múltban nem jött be. Itt az ideje hogy valaki és valami mellett elköteleződjek!!! A valaki az kérdőjeles pont úgy mint a valami, de az tuti biztos, hogy nem a mutter fogja ezt is eldönteni! Ezért jó annak aki a szüleitől külön él, nem szól szám nem fáj fejem, távlatból rettentő jól működik. Mellesleg anyám tipikusan az a leendő anyós, akiről szól az összes anyós vicc ami létezik. Én ezt már évek óta tudom, sejtem érzem, de hát ez az én kis pakkom, ami velem együtt jár. Tudjátok ez olyan mint amikor pl egy doboz undorító ízű müzlit, csak a benne lévő ajándék miatt veszel meg. Sejtitek ki a müzli ebben a játékban ?:)

S a napokban arra is rá kellett jönnöm, hogy ami másnak öröme, az megint másnak bosszúsága, ugyanis a kollega trans úgy néz ki felbontotta velem a szerződését. Míg régen vasárnap este is kaptam tőle az sms-t hogy akkor ugye együtt menyünk kocsival be a melóhelyre, addig most síri csend és hulla szag. Először arra gyanakodtam, hogy most biztos nem ér rá, meg rossz napja van. De így 1-1,5 hét elteltével már rettentő gyanús. Nem mellesleg úgy szól néha hozzám, mint a kutyához, erről meg csak az jutott eszembe, amikor annyira tetszett egy fiú hogy inkább undokul viselkedtem vele, nehogy véletlenül leleplezzem az iránta bimbódzó érzéseimet. Csak nem tudtam, hogy ez a felnőttek világában is így van, vagy legalább is olybá tűnik, hogy ezt sose lehet kinőni. Mellesleg ismét naív módon csak azt hittem barátkozik velem…

Amúgy meg nehogy már jól érezzem magam szakítás után, egy szar munkahelyen, vagy esetleg akkor ha véletlenül otthon töltöm a szabadidőmet. Az olyan gáz dolog nem?! Manapság nem divat boldognak lenni, hanem gondterheltnek, meg élet fájdalommal telinek, mert az élet szar szemét, mi meg áldozatául esünk a csapdáinak. S már az se tűnik fel nekünk ha néha ránk is süt egy kicsit a nap, mert a többiek azonnal feléd emelnek egy esernyőt. Nehogy már neki jobb legyen!!!!

Carry

A megfejthetetlen

A megfejthetetlen

A napokban beszélgettem Samantával Mr. Bigről. Épp azt ecseteltem neki, hogy hál istennek semmi olyasmi érzés nem kavarog bennem, amitől rettegtem vele kapcsolatban. Esetemben, hogy a Nagy Ő szaladt volna sarkon. Azt meg már magamról se gondoltam volna, hogy ilyen rettentő erős tudok lenni a történtek után és secc perc alatt talpra állni. Aztán ahogy folyt Samantával a beszélgetés rá kellett jönnöm, hogy én már valahol régóta lezártam őt. Akkor nyáron, amikor bejelentette a kimenetelét, s amikor kiment, akkor már csak hónapok kérdése volt, hogy lezárjam magamban. Amikor kimondta azokat a bizonyos szavakat, nagyon meglepődtem, de azért mert azt hittem nekem fog elfogyni úgy a türelmem, hogy én teszem meg az első lépést. Ledöbbentem, amikor kimondta. Két napig csak feküdtem az ágyban és gondolkodtam, nem sírtam csak gondolkodtam.

Egyszerűen nem értettem semmit, a Máltai út, a közös élmények, a megvásárolt repjegy, a cuki kisgyerekes kép és mégis ő mondta ki….

Aztán Samanta manapság a következő kijelentésével lepett meg:

„a végén már csak az indokokat kerested, h vége legyen, vagyis te már régebb óta elengedted őt...és nézd meg milyen gyorsan más mellett horgonyoztál le..”

Elgondolkoztam rajta és igaza volt, vajon Mr. Big ezért engedhetett el, rettegett tőle hogy én mondom ki előbb. Vagy tudta, hogy már alább hagyott jóval a rajongásom irányába?

Aztán Samanta hozzá tette: „sok esetben az enged el, akinek nehezebb”. Na most már tényleg nem értettem semmit, ha én tényleg szeretek valakit akkor foggal körömmel ragaszkodom hozzá és nem elengedem a kezét???!!! Majd jött a következő hozzá szólás: „ha szeretünk vkit, sok esetben nehéz vkivel együtt lenni, de van, h még nehezebb nélküle...és aztán nem tudod ezt feldolgozni”

Most már tényleg rettenetesen összezavarodtam e téren, hogy mi lelhette Mr. Biget. Bár bevallom őszintén nem a remény csillant fel bennem, hanem inkább pusztán az érthetetlenség, ami körüllengte az egész szakítást. Aztán Samanta benyögi a következőt: „elment és nem volt felkészülve arra, h milyen lesz nélküled”. Gondolkodtam, gondolkodtam de továbbra se értettem semmit. Mr. Big azt mondta nem biztos benne hogy velem képzeli el a jövőt, viszont úgy érzi későbbiekben meg fogja bánni ezt a döntését. Ha itthon marad összeköltöztünk volna, viszont így hogy kiment kicsi a lángja a kapcsolatnak. Fontos vagyok neki és hiányzom, de mégis elenged….  Depressziós is a kapcsolatunk miatt, meg „érzelmi roncs” saját bevallása szerint.

De ha Mr. Big csak összezavarodott amúgy meg rájön, hogy én kellettem volna neki, akkor vajon megpróbál visszatérni majd az életembe? Vajon én hagyom valaha is hogy megpróbáljon visszatérni az életembe? Létezik a szeretem tehát elengedem? Vagy csak valami szirupos filmből szedett klisé az egész? Talán egyszerűen csak megérezte hogy nem betört engem csak behódoltam neki?

„Megertem, hogy nem akarsz beszelni velem... Azert remelem, egyszer majd sikerul. Es hogy nem keseruseggel fogsz gondolni ram vagy az egyutt toltott idore. Tudom, hogy nehez. Nagyon sajnalom, hogy fajdalmat okoztam neked. Tenyleg... Tiszteletben tartom a dontesedet, es nem foglak keresni, meg ha nem is lesz konnyu..., de azert orulni fogok barmilyen eletjelnek, amit esetleg megis adsz magadrol.”

Ez volt az utolsó levél amit Mr. Bigtől kaptam. Akkor amikor olvastam, megremegtem. Hiába próbáltam lezárni, de egy ilyen levél után nem tudtam hogy a maradék reményt próbálta vennem felkelteni, vagy csak tovább szépíteni a vele való szakítást. Remélem egyszer azért lelepleződnek ezek a kulissza titkok majd…. Mert a Márai Gyertyák Csonkig égnekben sem tudtam meg a sztori végét:D

Carry

Samanta kommentje a levélhez: „szerintem ez egy szerelmes srác végső vallomása”; „enegedett téged, h megtalált önmagad, de reméli, h nem zárod ki őt az életedből teljesen és egyszer csak nyitsz majd felé”-  Pusztán önáltatás lenne?

Kiegyensúlyozatlan

Kiegyensúlyozatlan

Nincs probléma mentes kapcsolat, de néha az is lehet hogy pont magunk keressük a bajt.... Ugyanis anyámékat a tény, hogy relatíve egy vadidegen sráccal ennyire kezd elbúrjánzani a viszonyom rettentően megijeszti. Nem beszélnek róla, de pattanásik feszült a légkör. ez az átka a szülőkkel való együtt élésnek, mindenről de mindenről tudomást szereznek, de legfőképpen arról amiről nem kéne! Ez esetemben is így zajlott le, ugyanis biztos Isten, hogy semmit se tudnának a feltételezhetőleg létező nemi életemről (mert hát csak nem vitatom ezt meg velük), ha nem velük élnék. Így viszont bimbózó románcomra rányomja a bélyegét a tény, hogy anyámékra ránézve vagy megvetnek, vagy csak értetlenkednek, esetlegesen a fiúm nem tetszik nekik.
S még ezek után megkérdezik, hogy mikor hozom haza legközelebb. Hát mondjuk Soha napján kis kedden! Nem véletlen hogy eddig is az én megyek a fiúkhoz elv dominált, s még nem aludt ott nálam egyetlenegy hímnemű sem. NEM VÉLETLEN!
Anyám szerint vélhetőleg még egy évig gardedam társaságában kéne csak találkoznunk, önöző formában beszélgetni, majd jöhetnek a kis finom teadélutánok, esetlegesen a családi birtok bemutatása, hogy reálisan össze lehessen vetni az anyagi és tulajdoni viszonyokat, majd a jól megfontolt döntés nevében jegybe lépni. De ma 2012 írunk! A gazdagnak vélt pasik többségem meg egy óriási hólyag! Mint Mr. Big esetében is mutatta az ábra, aki már a 2. randin kis listát regél a birtokairól, az nem meg akarja hódítania  nőt, csak megvenni egy pár tevéért. Már pedig engem igen is hódítanak meg és ne vásároljanak meg, mint egy kiló kenyeret, vagy egy csinos kiegészítőt. Viszont tudom jól, hogy a szüleim inkább eladnának egy kiló kenyérnek.... Itt a pont!
Szóval hol van az az egyensúly mikor egy kapcsolatról beszélünk. Mi legyen lényeges hogy összepasszoljunk, vagy hogy megfelelő anyagi hátterünk legyen mellette? Ha jobban belegondolunk ez rettentően bonyolult kérdés. Mi számít megfelelő anyagi háttérnek egyáltalán egy kapcsolatban? S lehetek e ténylegesen boldog az anyagiaktól mentesen, ha csak az embert nézem? Fordítva már próbáltam, NEM MENT! A pénz nem tesz boldoggá nem ölel meg és nem tesz senkit jobb emberré...sőt. Viszont fordított esetben az embert, akit szeretsz, annak levon az értékéből??? Hogy győzzem meg őket arról a későbbiekben hogy ez így jó nekem?

Carry

Kémia kémia kémia

Kémia kémia kémia

Hosszas beszélgetések eredményeként sikerült elfogadtatnom anyámékkal az új udvarló tényét. Bár még látom a szemükben hogy sokkos állapotban vannak. Pláne mikor kijelentettem, hogy én vasárnap este finoman szólva nem jövök haza. Mély hallgatással nyugtázták a dolgot.
Edennel először egy billiárd szalonba mentünk, ahol a haverjait megszégyenítő játékot vágtunk le közösen.Forrot a levegő a biliárd asztal körül. Így hamar meguntuk a biliárdozást, így ismét Eden lakásán kötöttünk ki. A leírhatatlan atmoszféra, a német netes rádió és a már biliárd szalonban elfogyasztott sör meg is tette jótékony hatását. Ennyire intenzív zuhanyt még nem sikerült vennem. Minden olyan filmszerűen játszódott le. Aztán a zuhanyt követően egyik perceben a legjobb barátom, másik percben a leendő férjem képe villant be előttem, amit nem tudtam hova tenni. Rettentő kíváncsi leszek mit szól majd hozzá Samanta és Charlotte, vajon ha megismerik rábólintanak, hogy igen mellette kéne lehorganyoznod, vagy ismét csak valami olyannal áltatom magam a mi nem létezik? De ha most úgy gondolom magamról, hogy roppant realista tudok lenni, akkor meg hogy klappolhat minden ennyire. Kémia biológia test lélek meg amit akartok. Lehetséges hogy mégis létezik a másik felünk, vajon most találhattam meg? S innentől tovább hogyan?

Caryy

Boldog boldogtalanság…

Boldog boldogtalanság…

Van az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy kezdenek a helyükre kerülni a dolgok annak ellenére, hogy minden zavaros és homályos, aztán jön egy törés és már megint a saját tengelyed körül forgolódsz és nem érted mit akar tőled a sors. Sőt azt se tudod te mit akarsz!!!

Ez történt tegnap is a „nagy bemutatót” követően. Mint ha hideg vízzel leöntöttek volna, anyám eléggé elutasítóan nyilatkozott RÓLA. Leültem és eszembe jutott, hogy régen mindegyik kapcsolatomat addig fúrta, amíg ki nem nyírta teljesen őket. Hirtelen elfogott a rettegés, hogy sose leszek boldog így ebben a kapcsolatban sem, de a fáradságtól már sírni sem tudtam. Annyira hirtelen és attól függetlenül jól alakult, hogy teljesen meg is lepődtem a történteken, de tegnap rá kellett jönnöm, hogy a rózsaszín cukormáz mégsem annyira rózsaszín….

Az utóbbi idők görcsei teljesen kizsigereltek, s már úgy érzem lassan hogy kezd elfogyni az erőm. Lehet meg kéne adnom magam ennek az erőnek, s örök magányra ítélni magamat??? Még én se vagyok tisztában az érzéseimmel és most még ez is…. Legszívesebben most elvonulnék egy lakatlan szigetre hogy átgondoljam az érzéseimet, de nem tehetem. Kezdek összeomlani, ha eddig nem hát most….a szélén táncolok.

Nem értem magamat hogy engedhetek ennyire közel valakit ilyen rövid idő alatt közel magamhoz, nem értem miért érzem azt hogy ismerem, miért jó mellette ébredni, s miért érzem a lelki társamnak. Nem tudom hogy szerelmes tudok e lenni, pláne ilyen körülmények között és azt se tudom lesz e valaki akire anyám rá fog bólintani úgy teljes mellszélességgel, de sanszos hogy neki sose lesz senki se tökéletes.

Carry

Azt hiszem, szeretem

Azt hiszem, szeretem

Tegnap este úgy éjfél tájékán csak úgy magától kicsúszott a számon az a bizonyos SZ betűs szó szó, amitől még tegnap megijedtem mikor ő mondta ki. A maga természetességével, csak úgy kibukott belőlem. Majd megölelt és azt mondta Ő, hogy a koncertet követően már megjegyezték neki, hogy mi nagyon, idézem "egymásba zúgtunk". Akkor egy nagy öleléssel és puszikkal nyugtáztam, majd jött a reggel. Ránéztem és ösztönösen elkezdtem ébresztgetni puszikkal. Ő meg utánam nyúlt mikor az ébresztőt akartam kikapcsolni a telefonomon. Olyan volt ez az ébredés, mintha már fél éve így ébrednénk minden nap. Kavarognak bennem a gondolatok, ha rá nézek a legjobb barátomat látom benne, másik percben meg esetlegesen a jövőbeli férjemet. És....ekkor történt az a felismerés, ami elindította bennem a lavinát. Lehet kezdek szerelmes lenni.....
Hirtelen pánikba estem, s egyből tárcsáztam Samantát, a szívem hevesebben dobogott és a gyomrom is kavargott, mikor elújságoltan neki a rettenetes felismerést! Lehet kezdek beleszeretni valakibe MÁSFÉL HÉT UTÁN.Ha most pánikbeteg lennék biztos elkezdenék hiperventillálni! Egyszerűen megcsapott a szele a félelemnek! Én szerelemes, ennyi idő után vagy most mi van és hogy és és..... kavarogtak bennem a gondolatok, mint átmulatott éjszaka után 2 korsó sör. Azt hiszem érdekes tavasz elé nézünk....

Carry

Helló Eden!

Helló Eden!

Azt hiszem meg is találtam Edent, egy rettentő aranyos, vonzó, jól szituált srácot, akivel nem mellesleg nagyon egy hullám hosszon vagyunk. Mr. Bignek immáron esélye sincs! Carry Eden mellett döntött, mint ahogy azt eredetileg is kellett volna.

Már az első randinkon sejteni lehetett, hogy oda lesz az erkölcsösségem, a harmadikon, mikor meg majdnem feltettem Edent a koncert kordonjára. A következő alkalommal milyen meglepő, már a lakásán találtam magamat. A 10-en éves lány és a rutinos motoros váltogatta magát egész este. Nem tudom megmondani, miért hogy és miért ilyen gyorsan, de valahogy annyira természetes volt az egész…. Mintha ezer éve ismerném! Vannak persze ezek a szirupos kifejezések, mint „lélektárs”, meg „elrendeltetett”, de sose szerettem ekkora szavakkal dobálózni.

Erkölcsromboló tevékenységemről Samantámnak és az én Charlottomnak azonnal beszámoltam, s tipikus reakciókat kaptam. Míg Samantát méreti dolgok érdekelték, addig Charlotte megvető pillantásokat szórt felém. A szüleim meg azóta is sokkos állapotban vannak, hogy valakivel csak így ennyire hamar eltűnjek, félelmük De hát tulajdonképpen ezért szeretem őket úgy ahogy vannak J

Aztán eljött a Valentin nap, a nap amely csupán a giccsről szól, s nekem eszembe jutott, hogy nem tisztáztuk le a játék szabályokat. Számomra egyértelmű volt, hogy járunk, na de ennyi idő után csak nem fogok tőle vörös rózsát kapni…. Szóval a keddi napot rettegésben töltve készültem az esti találkozóra. Mindenhol szívecskés lufik és vörös rózsák cikáztak körülöttem a Corvin bevásárló központban, miközben vártam Őt. De legnagyobb meglepetésemre és egyben örömömre is egy kis csoki desszert és Tokai virított a táskában J Semmi szívecske semmi flanc, csak egy kellemes este kellékei. Na mondom hihetetlen, hogy ennyire nagy az összhang.

Egy üveg Tokai és egy átbeszélgetett éjszaka után másnap halálosan nyúzottan keltem ki az ágyból, amikor észrevettem hogy nem is otthon vagyok és úr Isten meló!!! Jézusom le kell még zuhanyoznom!! Ezerrel vetettem, illetve vetettük bele magunkat a fürdésben, aminek csak a munkahellyel járó stressz vethetett véget. Hogy fogok innen időbe beérni???

Alig negyed órás késéssel és 3 olimpiai karikával a szemem körül, meg is kezdődött a meló.

Elgondolkodtató, tényleg van valahol mindenkinek egy másik fele és én most esetleg megtaláltam őt, vagy csak káprázat. Vagy valamiféle pszichológiai kivetítés az egész? De ha meg eleve nem így indultam neki ennek a kapcsolatnak, akkor nem értem mi változott, a korsó sörök meg egy átcsókolózott éjszaka néha erős kiábrándulással jár együtt, nem pedig „ kapcsolati futópályává”.  Jelenleg sprintelés ez a kapcsolat , de vajon lesz e ebből maratoni futás??? Vagy csak egy rövid cooper tesztre futja majd???

Carry

Ismét 18?

Ismét 18?

A bakancs listámon mindig is ott szerepelt, egy rock koncerten vadul csókolózni és átadni magam annak a vad hangulatnak, ami az ilyen helyeken uralkodik, de nem gondoltam hogy lesz olyan valaki, akivel ezt átélhetem JTegnap volt a nevezetes harmadik randim T-vel, amire péntek délután, a heti 4-5 órásaimmal már nem sok kedvem volt, csak egy ágyat kívántam, de hát megbeszéltük, meg aztán ugye potenciális jelöltnek is számít. Szóval totál kómában, de azért cica sminkben elcsattogtam az Örs vezért térre, mert hát Gödöllőre mentünk Depresszió koncertre. Bevallom őszintén, utoljára 10-en éves koromban hallgattam őket, s akkor emlékszem, hogy még az én kezemben volt az irányítás pasi fronton. Szóval tini korom nagy zenekarai egyenesen arányos az önbizalmam feltuningolásával. Na de mostanság… Mindenesetre szívesen mentem a koncertre, mert sejtettem, hogy nagy energiákat fog bennem felszabadítani, de hogy ekkorát.

Na össze is találkoztam, T-vel na meg a haverjaival, akik egész jó fejnek tűntek. Tiszta bandázós középiskolás filling, gondoltam. És milyen igazam lett!!!:) A hévre felszállva, T készségesen felajánlotta kézmelegítő szolgáltatásait, aminek hát, nem tudtam nemet mondani. Közben zavartan próbáltam a haverjaival kontaktot keresni, ami hál Istennek egész könnyen ment. Mire a Trafó klubhoz értünk már egy kis haveri társaságként vonultunk be a helységbe. Egy jó nagy pofa sör társaságában, el is kezdtük a koncertre való várakozást. Én meg végig azon tűnődtem, hogy vajon lesz e valamiféle pusz pusz és ha igen, vajon mi lesz utána. Mi lesz ha nem lesz jó és mi lesz ha jó lesz? Aztán a nagy elmélkedés közben T egyik haverja épp azt ecsetelete, hogy még nincs túl egy lányzón és hogy mennyire nehéz egy szakításon túl esni. Én persze mély hallgatásba burkolóztam, nem akartam lelombozni a ténnyel hogy ez a nőknél, akár röpke két hétbe is beletelik. Mhhh nem is értem honnan veszem ezt J Hál istennek sikerült terelni eme kényes témát és elkezdődött a show.

Úgy viselkedtem első körben mint egy 16 éves megilletődött kislány, aki még a kiszemelt fiú szemébe se mer nézni. Nem tudom, féltem talán hogy megbabonáz.  Aztán egy pohár sör és vagy fél óra szégyenlős szemezgetés után átölelt, én meg  mint egy tapasztalatlan tini, visszaöleltem.  Ezek után nem kellett már sokat várni, hogy megtörténjen az első csók, ami azért mindig nagy vízválasztó, ugye bár.

Hát az valami fantasztikus volt, pont úgy csókolt, ahogy én szeretem, vagy ahogy valaha is szerettem volna hogy csókoljon egy férfi. Hát nem tudom, hogy a hormonjaim, vagy a kettőnk közt lévő kémia ez az egész, de ismét bohó tininek éreztem magam. Rock koncert és egy rohadt jól csókolózó pasi, aki mellesleg tetszik is J Na a nagy csók csata közepedte egyszer tartottam egy stratégiai szünetet, amikor is felhívtam Samantámat, hogy tájékoztassam az aktuális tényállásról. Ő meg csak annyival jellemezte a történteket, hogy repüljek rá és tőle természetes módon rátért a , mit érzel ha hozzá simulsz típusú kérdéskörre. Női diszkréciómat félredobva, csak két szóval jellemeztem a harci helyzetet: Nekem kell ez a pasi!  Kissé már elkenődött sminkben, de mégis egy szeistennő kisugárzásával, vissza is röppentem a színpad előtti pogótömegbeJ. Ami meg utána következett, az már az abszolút filmszerű kategória. Rettentően egymásra hangolódtunk, sőt féltem, ha nem koncerten lettünk volna, akkor én már neki ugrottam volna és szétszedtem volna mint kisgyerek a karácsonyi ajándék csomagolását.  Szóval ezután eléggé kényesen ügyelnem kell a női méltóságom megtartására, ha azt akarom hogy komolyan vegyenek. Bár elég nehéz lesz, mert ez már nem parázs meg szikra volt, hanem kandalló gyújtás. Este a koncertet követően akármennyire is fáradt voltam, egyszerűen nem tudtam elaludni. Úgy éreztem bilibe lóg a kezemJ S ekkor már sejtettem, hogy ezek a „várassuk meg a pasit” című íratlan szabályok nem fognak működni. Ennyire hamar még nem adtam meg magam egy érzésnek, vagy egy vonzalomnak….. Ha Samanta lennék akkor úgy jellemezném a helyzetet : „Ezt a pasit meg kell…mhhh értitek” Szóval beindult a vadász idényJ

Ami még a legérdekesebb volt, s ezt T-nek is megemlítettem: nem ismerlek, de mégis, nem értem mi ez. Nem értettem magamat aznap este, olyan volt, mintha valami régi álom beteljesedett volna, nem gondolkoztam a múlton a jövőn, ott és akkor csak a jelen volt, s nem fogtam vissza magam, hagytam, hogy átjárjon az az érzés amit itt és most meg kell élnem. Azt hiszem ezt még nagyi koromba is emlegetni fogomJ

Carry

Lelki társ

Lelki társ

Régen még borzasztóan hittem benne, sőt, veszettül hittem, hogy van belőlem még egy, csak fiúban. Aztán az évek múlásával egyre jobban hitemet vesztem ami a lelki társat illeti. Vagy csak ez is olyan tündérmese, mint maga a szőke herceg fehér lovon? Lehet hogy nem vagyok képes felnőni és még mindig hiszek vakon, nem létező dolgokban?

Pedig már éreztem úgy, hogy igen megtaláltam, aztán rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg csak a szemem káprázott és hogy jobban akartam ezt, mint bárki más a földön. Lelki társ!?
Ha van lelki társunk, akkor ő mennyire legyen hozzánk hasonló, vagy mennyire legyen tőlem különböző? Hogy kiegészítsük egymást, de meg is értsük!

Túl sokat kérek, ha egy hozzám hasonlót szeretnék találni? Vagy mindenkiből csak egy van?

Az utóbbi időben nagyon úgy érzetem, hogy mintha nekem nem lenne másik felem. Egymagam állok a problémák előtt, magamnak kell megoldanom, pedig néha ilyenkor kicsit elvonulva a világtól jó lenne megfeledkezni az össze gondról problémáról, de nincs olyan ember mellettem, aki elfeledtetné velem ezeket.

Az egyedüli dolog, amit manapság megtanultam, hogy az igazi barátok tényleg jóban rosszban ott vannak melletted, s vigyázzák a lépteidet. Pasik jöhetnek mehetnek, de igazi barátokat találni manapság…..akik évek múlva is ott vannak melletted, s már nem az egyetemi jegyzetcsere, vagy a kölcsön kunyi cigi miatt, hanem MIATTAD, s te is igyekszel velük létezni, MIATTUK. Pedig lehet az első percekben még nem is sejtetted, milyen közös kalandok várnak még rátok. S valószínűleg egy jó barátságnál sose fordul meg benned a kétség, hogy vajon meddig tarthat, vajon cserbe fog e hagyni.

Valami ilyesmit keresnék a párkapcsolatok terén is, de ebben a zavaros világban szinte lehetetlen.

Lelki társ….mikor azt hittem legutoljára, hogy megtaláltam, akkor kiderült hogy csak rózsaszín szemüveg volt rajtam, vagy ahogy az Ocho Macho  együttes mondaná a „Jó nekem” című nótában : sajnos szemembe sütött a nap. Ha lenne egy kis eszem és kreativitásom, akkor valamilyen formában megörökíthetném a  fájdalmamat mint Adele Someone like you, vagy Lana Del Ray Videó Game című számával, de velük ellentétben én nem tudok beszélni a fájdalmamról annyit amennyit kéne. Régen megpróbáltam kiírni magamból, elpletykálni a barátnőknek, de most valami bennem is változott. Már csak egy lerágott csontnak tartom az egészet, egy kísértő szellemnek. Már csak egy ördögűzésen kéne túlesnem, de egyszerűen még ahhoz nem állok készen. Tudjátok a szokásos, össze pakolom egy helyre a közös dolgokat és leviszem a pincébe típusú összepakoláshoz. Talán még sose volt ennyire hosszú a lezárása valaminek, amit el kell temetni. Most kb úgy érzem magam mint Hank Moody a Califonication című sorozatból, mikor  Karen elhajtja, menekülök valahova, elnyomom valamivel a problémát és megyek tovább! De nem gondoltam volna, hogy ennyire erős leszek ha vége lesz, amennyire most érzem magam a történtek után. Valami határozottan eltört és megszilárdult! Valami már többé nem hagyja, hogy csak úgy összetörjek! Bárki is jöjjön ezek után, úgy érzem rettentő nehéz dolga lesz velem ha meg akar hódítani…

Carry

Ismét a régi kerékvágásban….

Ismét a régi kerékvágásban….

Megint úgy érzem magam, mint anno 18 éves majd később21 éves koromban. Ugyanis eddig ilyen internetes ismerkedéses periódusok fordultak elő az életemben. Az első periódust sok hülyével és egy kisebb csalódással zártam. A második periódusom eléggé egyszerű volt ehhez képest, ott két normálisabb közül kellett választanom. S most az életem egyelőre megint nagyon le akarja szűkíteni a lehetőségeimet. Csak tudnám mi a sorsnak ezzel a célja.

Jelenleg annyi változás zajlik le az életemben, hogy csak kapkodom a fejem, s ha akarok ha nem muszáj a sodrás iránnyal haladni.

De legalább az önbizalmam foltozása kezd alakulni, pláne hogy P-vel való találkozást követően, hiába hivatkoztam arra hogy még bennem sok a sérelem, ezért nem tudok új kapcsolatot kezdeni, stb. a Következő levelet küldte nekem:

„Ha Te is jól érezted magad és tényleg az előző sérelmekről van szó, akkor szerintem nincs kérdés. Segítek túl jutni rajta és ebben az esetben az sem érdekel, ha esetleg később pofára esek. Tegnap őszintén mondtam, hogy nem találkoztam még ilyen lánnyal és nekem lenne megtiszteltetés, ha segíthetnék Neked túljutni (illetve részese lehetnék az életednek). Közösen valami nagyszerűt alkotnánk:). Nagyon jó volt látni azt is amikor integettél kocsiból. :)

Nem rég olvastam egy cikket, amiben részletezik, hogy egy nagy városban maximum 2-3 olyan ember van, aki társilag valóban hozzád illik. Én eddig úgy érzem ez az esetembe Te vagy (eddig az első randin ilyen még nem volt). Tegnap mázlistának is éreztem magam. Ha tényleg a múlt sérelmeiről van szó, kérlek ne dobd el ezt a lehetőséget és keress! Ha másról van szó, akkor ígérem azt tiszteletben tartom.”

Hát ezt a levelet olvasva két dolog jutott eszembe. 1. Istenkirálycsászárné vagyok! 2. Nem akarok senkit megbántani, de most tényleg!!! De azért hogy ennyire nagy irántam az érdeklődés nyilván megvigasztalt az utóbbi idő sérelmeit kissé tompítva. Csak hát nem tudom mit írhatnék ennek a szegény srácnak…. Bocs de….na majd kitalálom. De tényleg nem játszunk gonosz játékokat.

De ha jól látom T is tartja magát a kihíváshoz. Már le is foglalta a jegyeket a filmre, amit Ő választott. Mákja van, hogy azt a filmet pont én is nagyon meg szeretném nézni, de vajon jó lesz nekem az, hogy valaki ennyire határozottan tudja hogy mit akar? Diszkréten meg is jegyeztem neki, hogy meglepett a már konkrét jegy foglalása. És ha láttam már azt a filmet, vagy mondjuk nem is érdekelne alapból? Kell ez nekem? :D

De hát vagy megszelidül idővel, vagy én fogom a motyót azt odébb állok, ha esetleg mégse jönnének be a túl határozott pasik :D Bár még 1-2 találkozásból semmit de semmit nem lehet tudni J

Carry

Sorsszerűség?

Sorsszerűség?

Hihetetlen hogy a T-vel való találkozásomat követően, a rapidrandi elmaradt, amit vérciki módon, a helyi kávézó pultosától sikerült megtudnom, na de sebaj, az csak esettanulmánynak szántam volna amúgy is. De hogy G –vel, a mester cukrásszal való találkozásomat meg a levelező rendszerem nem várt lefagyása akadályozta és hiusította meg végérvényesen…. Ezt valamiféle sorsszerűségnek kell vennem úgy érzem. Aztán tegnap találkoztam P-vel. Reményekkel telien, jókedvűen érkeztem a randira, bár kissé késve a nagy hóesés miatt, de szinte szaladtam, hátha rá vártam eddig, csak el ne fusson mielőtt még odaérek. Oda is értem a Burger King elé, egymásra néztünk, ő kisétált és…..elkezdtünk beszélgetni. Semmi! Mondom, hátha ideges a srác, csak nem hangolódtunk még egymásra, de sajnos a randi közepére rá kellett jönnöm, hogy hiába vagyunk rettentő egyformák papíron, nincs semmi szikra köztünk, vagy lehet hogy részéről volt, de én nem éreztem semmit, de semmit. Forralt borozás közben ráadásul még csúnyán be is égettem magam, hát mint mindig. Szépen leittam a nadrágom, meg úgy mindenem J Pedig akik már régóta ismernek engem, azok azt szokták mondani rólam, hogy csak azt öntöm le, aki nekem nagyon szimpatikus és akarok tőle valamit. De mivel ebben az esetben saját magamra esett a választásom, ezt a helyzetet nem tudtam hova tenni. Idegesen és nevetve próbáltam szépíteni, de nem ment. De egyre több időt ültünk ott, annál jobban éreztem hogy nem ő kell nekem. Na meg hogy kissé még éretlen ő egy igazi kapcsolatra, akármennyire is azt híreszteli magáról, hogy ő már aztán, család kutya asszony párti. Még ezzel a projekttel várnia kell! Mellesleg valahogy megéreztem, hogy más, mint a kockák általában véve. Hát igen, későbbiekben ki is derült hogy hiába dolgozik egy kocka cégnél, ő egy logisztikai vezető, tehát nem kocka. Sejtettem J! Lehet ez volt a baj, kiszagoltam! Pedig annyira cuki volt, hozott piros pöttyös túró rudit, mert emlékezett rá az e mailekből hogy azt szeretem, isteni forralt bort ittunk, de egyszerűen ami nem meg…..

Pedig szerinte amikor magamról beszélek akkor róla beszélek, meg az ÉN típusú lányok a zsánerei, meg a szemem milyen szép és még sorolhatnám.

A találkozás végeztével úgy láttam, hogy én viszont rettentően bejöttem neki, de hál istennek nem kérdeztem meg azonnal, hogy mikor találkozzunk legközelebb, mert egyszerűen nem tudtam volna mit mondani neki. Aztán mikor este épp, hogy nyitottam volna ki a kapu ajtót sms-t kaptam. T volt az! Bár ezt már tulajdon képen hazafelé menet eldöntöttem, hogy őt hozom ki győztesnek a pályázók közül, meglepett az irányomban való heves érdeklődése. Aznap este vagy 4 sms-t váltottunk, de az egyik az mindent vitt! Mikor egy válaszára kitérő választ adtam, arra hivatkozva, hogy megpróbálom megőrizni a női titokzatosságom, akkor a következő választ írta vissza: Challenge accepted! :)

Ohhh, na micsoda meglepetés, egy férfi küzdeni akar értem, ezt már szeretem. S ezzel a gondolatmenettel nyugtáztam a napot, hogy felkészülhessek, a pár nap múlva ismét esedékes randinkra.

Most úgy érzem ismét beleugrok egy gödörbe, amibe nem kellene, de egyszerűen a sors bele taszigál és nem tudok mit tenni ellene. Talán meg van ennek is a maga értelme…. Mindenesetre volt az a pillanat, amikor egymás szemébe néztünk T-vel az első találkozáskor. Nem tudom hogy csak pusztán megijedtem tőle, vagy saját magamat láttam e benne és ez rémisztett meg, de az biztos hogy még ehhez hasonlóval eddig nem találkoztam. Ott volt benne a vonzalom, a csalódás, s én magam. Mintha már régről ismerném, csak tudnám honnan. Most úgy érzem emberemre akadtam, de nem tudom belesétáljak e. Tudom mi mindenre vagyok képes, csak azt nem tudom ő mi mindenre képes….

Carry

Az objektív döntés nevében

Az objektív döntés nevében

Hazudnék, ha azt mondanám nem fordul meg a fejemben az első találkozás emléke…azok a barna szempárok. Kékszem párti vagyok, de ebben az esetben igazán tudnék kivételt tenni. De mivel a múltban túl gyorsan hoztam döntéseket, ezért most lassítani próbálok és „objektív maradni”, ugyan is még van egy potenciális jelölt, akivel nem tudom milyen lesz az első találkozás, na meg ott van még az országos hírnévnek örvendő mester cukrászom, akit megesz az ideg ,mert  nem nedvesedett be a bugyim a karrierjétől. A karrierista pasikból elég!

Viszont elég nehéz úgy lassítani, hogy tudod, a többi játékos vélhetőleg egy kapura játszik. Pláne, hogy T nagy érdeklődést mutat irányomba még a találkozást követően is! Már majdnem áthúzta az időbeosztásomat, a randik szervezésének terén T, azzal hogy még csak pénteken találkoztunk, de már vasárnap moziba hívott volna, amikor is kissé lebetegedtem. Huh pont jókor jött és még hazudnom se kell, meg különben is 20 cm-es hóban nehézkes bekutyázni a városba.J Amúgy meg  akarok esélyt adni a másik potenciális pasi jelöltemnek, nehogy egy nagy barna szempár miatt meggondolatlan döntést hozzak, s különben is, ami elérhetetlen az értékesebb, ami mindig kéznél van azt meg eltapossák, lásd engem J Szóval a múlt hibáiból okulva, többé próbálok nem mindig elérhető lenni. Akármennyire is meg fogok valakit kedvelni. És igen is lehelje ki a lelkét a küszöbön ha akar valamit. Úgy látszik akár tetszik akár nem ebben konzervatív szeretnék maradni.  Pláne egy olyan kapcsolat után, ahol tulajdonképpen én udvaroltam.

Na de a lényeg. Szembe ötlött egy eddig számomra ismeretlen probléma kör, az infók szeparálása és elkülönítése hímpéldányonként. Míg régebben, egy találkozó után megnyomhattam a delet gombot, most már a találkozók előtt annyi infót adnak magukról, hogy minden egyes randi előtt kénytelen leszek átolvasni az általunk írkál leveleket és jegyzetelni, mert hát már én se vagyok 18 és erős memóriavesztésben szenvedek, mint az 50 első randiban, az új infó nehezen jön át , s az újonnan jött derékfájásom is csak azt igazolja, hogy kezdek hervadni, tehát vagy most vagy soha! Na meg , hogy ők mit tudnak eddig rólam, ennyi infótól meg lassan bootolnom kell! :) Csak össze ne keverjem a neveket, mert annál vércikibb már aztán tényleg nincs !

Carry

Zsánereink és idoljaink

Zsánereink és idoljaink

Ha az élet megkínál citrommal, rendelj hozzá egy tequilát, ahogy a mondás tartja. Én már kikértem a magam adagját, csak kérdés, nem e túl sok a citrom???

Nem hittem benne, hogy van mindenkinek zsánere. DE VAN!!! Létezik a jelentés, de ezt valószínű a kis agyunk irányíthatja, mert bennem ez az egész akkor tudatosodott, amikor egyik bizalmas barátnőmnek megmutattam a „tombola szelvényeim”. Szóval leültünk a gép elé, s mint az igazi barátnők, megvitattuk a potenciális hímjelöltjeim szemszínének mélységét,  magasságát és súlyát átszámoltuk BME testtömeg indexbe…és még sorolhatnám.(Egyéb kulissza titkot sajnos nem árulhatok el) :D  Ami igaz a személyes kontaktus hiánya nélkül,  csak hiú találgatásokra és ábrándozásokra ad okot, DE…..a barátnőm valamiért nagyon elhallgatott. Mondom neki, csak nem izlés ficamom van????  Idézem: „ Nem nem, csak…őőőő…hát azt hiszem látom, hogy kik a zsánereid”. Egy pillanat alatt megértettem mire gondol, s kezdtem ugyan az látni amit ő, de nem hittem a szememnek, kis Bigek.  „ de ez nem baj, hát végtére is mindenkinek van zsánere, nem?”

Ja, de azt nem sejtettem hogy ennyire körülhatárolható és kézzel fogható. A döbbenettől kissé meginogott alattam a szék, de még benne ültem!!! Ennyire egyszerű lennék??? De a hab a tortán már csak ezután jött. Régen, nem tudom miért, de valahogy szakácsok jöttek és mentek. Aztán „szakmát váltottam „, így most már a kockákra bukom :D Éles váltás nem mondom, de hát istenem. Illetve nem tudtam  hogy a kockák a zsánereim egészen addig, míg ki nem derült, hogy szinte csont nélkül az összes potenciális pasi jelöltem kocka is és még külsőleg is a zsánerem kategóriába sorolható. Ettől kisebb sokkot kaptam, na meg ha aszmás lennék, akkor még talán egy roham is kijárt volna. Ezek szerint fénykép alapján így rájuk tudok bökni??? Vagy 6. érzék, nem tudom, de itt valami sunyiság van a dologban…..  Lehet pszichológushoz kéne járnom, mert mindig rossz pasikat választok magamnak….

De az is lehet, hogy a zsánereink olyanok, mint az öltözködési stílusaink. Kezdetben lehet rettenetesek, s büszkén villogunk velük, aztán egyre letisztultabb és kifinomultabb, majd végül beáll az általunk ideálisnak vélt szintre. Ezek szerint nekem már meg van az „öltözködési stílusom” ? Vagy ennyi idősen inkább még csiszolásra szorulna?

Szóval jelenleg egy davinci kódokhoz hasonló fordulatokkal megtűzdelt színjáték főszereplőnőjeként, próbálom kitalálni a tutit. Csak az a baj hogy ez élő szereplős show, szóval nagyon gyorsan kell majd a jövőben döntéseket hoznom, hogy lehetőleg ne sérüljön senki, mondjuk legfőképpen ÉN NE! De hát az életet fel lehet fogni egy stratégiai játéknak, csak hát ha a számító gépes játékokra gondolok, ott sose jöttek be a stratégiáim :D

Magamnak csak annyit tudok, mici mackó módjára mondani, hogy : „Gondolkozz , gondolkozz gondolkozz”

Carry

Kutyaharapást szőrével

Kutyaharapást szőrével

Ahogy tartja a mondás „kutya harapást szőrivel” és azt kell mondanom, hogy ez egy igaz közmondás. Amikor az egyik legjobb barátnőm éppen ki volt facsarva mint egy citrom, akkor tudtam, hogy valamit ki kell találnom, még mielőtt leugrana a Petőfi hídról, vagy detoxikálóba kerülne. Szóval az utolsó ilyen motyó átadós búcsú ceremóniára elkísértem őt, hogy tartsam benne a lelket. de hát esélyem se volt hallani miről megy a letyfetelés, ugyanis a lakóház komplett lakóközössége elém sétál, így se nem láttam se nem hallottam semmit abból, ami a kapualjban zajlott. Viszont tudtam: „ méteres sör kell nekünk, márpedig most azonnal!”. Nem volt mit tenni, le is ugrottunk egy Baross utcai kis kocsmába, ahol ugyan a méteres sör elfogyott, viszont voltak helyette pasik. Egy sört követően, szinte kérdés nélkül oda is tuszkoltam a barátnőmet a csócsó asztalhoz. S láss csodát, keserű mosollyal, de mégse emosokhoz hasonló öngyilkossági szándékkal távoztunk a tett helyszínéről. Azt mondta „ennyire jó szakítása még nem volt”. Egó foltozás alatt, pasi likvidálva! Úgy gondoltam, ha ez a technika, hadi technika ennyire bevált akkor, az ötlet kitalálóján, vagyis rajtam miért ne válhatna be? Francba a jógával, meg az összes önismereti könyvvel, a papír zsebkendőtől meg még ugyan olyan nyomorultan fogom érezni magam, mint Samanta a Szex és New Yorkból, amikor bébiuborkába volt szerelmes.

De az online randik mindig olyanok mint a zsákba macska, sose tudod mit rejt a csomagolás.

Na de azért a borítónak is szépnek kell lennie ebben az esetben, nem úgy mint a könyveknél.

Egyesek a kockás hasukat mutogatják, ami néha van, néha meg igazán nem kellett volna azt a trikót felhúzniJ Megint mások könyvekkel pózolnak, hogy ettől értelmesebbnek tűnjenek, s megint mások pedig a vélt vagy valós autójukkal. S a bátortalanabbak, nem kamuzok de papír zacskót húznak a fejükreJ

Viszont egyelőre 3 horog lóg a vízben. Hát majd meglátjuk… Ma lesz az első randim, T-vel. Szoftver fejlesztő, túra mániás és még helyesnek is tűnik. Szokásomhoz híven egy jó nyüzsis helyen szerveztem meg a nagy találkozást, mert sose lehet tudni, hogy a baltás gyilkossal, vagy esetleg Vilmos herceggel futok össze. Mondtam neki, hogy bocsássa meg bizalmatlanságomat, de lány vagyok és MEGTEHETEM!

Remélem az évek és a rutin egy kicsit már bölcsebbé tett, s szigorú pszichológiai pontozást követően nem hullik ki mindenki a rostán. de ha valaki véletlenül engem meggyőzne, akkor anyám garantáltan gondoskodik róla, hogy lefaggyon az arcáról a mosoly, ebben kétségem sincs J

Amúgy meg nem tudom mi van idén, dimenzió váltás vagy fogalmam sincs, de csak ezen a héten 3 szakításról hallottam a magam példáját leszámítva. Mindenhol a pasi futamodott meg! Éljenek az örök agglegények!!! Na de ez nem lehet véletlen!!! Még a kedvenc énekesnőmet Avril Lavign-t is dobta a pasija. Híres, vicces, szép, celeb…de ez se volt elég. Szóval ha az agglegénység divatba jött, akkor én nem akarok divat diktátorokkal megismerkedni! Úgyhogy szurkoljatok a bátor szinglinek! J

Carry

Kedves Mr. Big

Kedves Mr. Big,

Kedves blog olvasók, Carry szingli lett. Mr. Big csúnyán helybenhagyott, de virtuálisan nehéz lett volna egy komplett Mc Donald’s-os zacskót a fejéhez vágni. Azt meg már tudni se akarom, hogy esetlegesen becsajozott e. szóval a királyfi békává változott. Most már csak egy Eden hiányzik igazából véve. Csak két nap elteltével fogtam fel mi is történt velem, aztán pár papír zsebkendő eláztását követően, - reggeli, ebéd, vacsora mellőzése, napi 2 dl folyadék után, kezdtem úgy kinézni mint egy aszott múmia. Dehidratáltabb voltam, mint egy részeg a detoxban. Bár bevallom legalább nem kellett nyüstölnöm magamat, az amúgy is aktuális fogyókúrával kapcsolatban, szóval pipa.

Aztán, úgy gondoltam, hogy a felejtés ösvényére lépek mielőtt még belefojtanám magam egy kiskanál vízbe, vagy felakasztanám magam egy vékony cérnával, esetlegesen kopaszra borotválnám a fejemet, mint Britney legrosszabb passzában, bele vetem magam az élet sűrejébe.

Egy szónak is száz a vége, odaültem a virtuális bárpult széléhez kicsit mazsolázgatni. Lehet nagyon elsiettem….de most akkora lyuk tátong az amúgy is sovány önbizalmamon, hogy a fekete lyuk ahhoz képes, egy kisebb lefolyó lyuk.

Elkezdtem az online hímállomány feltérképezését és rettentő sok 29-30 éves pasit találtam. Mint a veszett egerek, keresik a leendő arát. Bele is vetettem magam a nagy válogatásban, mint nők a turkálóban, hátha a sok limlom között akad egy két „csiszolatlan gyémánt”.

Első körben a fényképek végig mustrálásával kezdtem, azt adatlap alapján kizártam a dohányzó, alkoholistákat és egyéb testékszerrel rendelkező, tetovált egyedeket. Vagy ha túl gáz volt a bemutatkozása, lásd alább:

„Képes világgazdasági problémák leterítésére és kivégzésére, de még kivár, hiányzik ugyanis az utolsó nélkülözhetetlen adat. Ha kedve tartja, veszett kutyák harapásának gyógyítója és a kamatlábak táncának koreográfusa.”

Szóval ez mi a what the fuck? :D Ettől aztán egyik nő bugyija se fog benedvesedni. Meg értem én azt hogy közgázos, de attól még nem kell őrült zseni módjára viselkedni. Ennél már csak az egész helyes arcképpel rendelkező srác volt szerényebb, aki a bemutatkozásban csak annyit írt magáról: „ I’m sexy and I know it” és a tökéletesnek az összes angol definícióját odakopizta az ideális jelölt rublikába. ÉS MÉG NEM IS EZEK VOLTAK A LEGROSSZABBAK!!!

A túl kigyúrt félmeztelen nárcisztikus macsóktól, az állandóan utazó merengő arcokon keresztül, az otthoni habos kádban,aranyláncokkal fekvő pasin keresztül mindenféle állatfajta megtalálható. S még csak belépőt se kell fizetnem J  De újonnan a profin beállított képek is nagy divatnak örvendenek, bár van akiken se a jó fénybeállítás, se a photo shop nem oszt szoroz a dolgon. Az meg aztán megint csak alap, ha csúnya vagy, pózolj kutyával, hátha beleszeretnek a kis szőrös négylábúdba és még előnyöd is származik belőle

Aztán találkoztam kiretusát fejű emberekkel, lyukas hawai gatyában görög istenként elnyúló Jabbával, kantáros munkásnadrágban félmesztelen feszítő izomaggyal és részegen pózoló srácokkal.

A regisztrációt követően vagy 60 lapot végignyálaztam, de a nap végére úgy éreztem kiégett a retinám attól a sok…..hát hogy is mondjam „ teremtés koronájának díszpéldányaitól”.

Végül elkezdtek ilyen és ehhez hasonló levelekkel dobálózni a pasik úgy, hogy még egy fényképet se láttak rólam:

„Örömmel olvasom a soraid, rólam beszélsz, minden ami a szavaid mögött lehet visz feléd. Örömmel, boldogan, természetesen tudom adni mindaszt amit vársz egy férfitől és még sokkal többet! Bizonyítom ha kell, ez nem ígéret.
Aztán látom nehéz küzdelem ez nekem mert a csomágolás amiben adni tudnám már kevés neked, de a levél már írodik, így vagy úgy legyen. Létezik amit keresel kedves ismeretlen, csak úgy lenne jó veled lenni hogy tudjam boldoggá teszlek. Hogy minden ami számodra fontos az meglegyen!
Mi az ami számodra igazán fontos ebben az életben?
Sok sikert!”

Jelzem ebben az esetben, hogy nem tudom milyen általam küldött levélről beszél, de majdhogynem az apám lehetne korban, így nyílván a csábító ajánlat ellenére nemet kellett mondanom neki.

Na de mindegy is, kiszemeltem magamnak egy pár egyedet, akivel E.T. (ez lennék én), felvette a kapcsolatot. Gábor azóta konkrétan 5 levelet küld naponta, érdekes módja ez a  munkahelyi „chatelésnek”. Aztán ott van Peti, aki csak 1-1 levelet küld, de azt olyan kis szimpatikus formában. Már szerveződnek a személyes „több fordulós állás interjúk”. Fényképről a kiszemelt hím egyedek, szépnek találtak, na meg állítólag vannak már most közös pontok a mail váltások során, na de ne szaladjunk úgy előre. Lehet hogy egy varangymezőre léptem, ki tudja! De Isten bizony én végig nem csókolgatom az összeset

Akit érdekel kalandjaim folytatása az látogasson vissza a későbbiekben 

Carry