Zsánereink és idoljaink
Ha az élet megkínál citrommal, rendelj hozzá egy tequilát, ahogy a mondás tartja. Én már kikértem a magam adagját, csak kérdés, nem e túl sok a citrom???
Nem hittem benne, hogy van mindenkinek zsánere. DE VAN!!! Létezik a jelentés, de ezt valószínű a kis agyunk irányíthatja, mert bennem ez az egész akkor tudatosodott, amikor egyik bizalmas barátnőmnek megmutattam a „tombola szelvényeim”. Szóval leültünk a gép elé, s mint az igazi barátnők, megvitattuk a potenciális hímjelöltjeim szemszínének mélységét, magasságát és súlyát átszámoltuk BME testtömeg indexbe…és még sorolhatnám.(Egyéb kulissza titkot sajnos nem árulhatok el) :D Ami igaz a személyes kontaktus hiánya nélkül, csak hiú találgatásokra és ábrándozásokra ad okot, DE…..a barátnőm valamiért nagyon elhallgatott. Mondom neki, csak nem izlés ficamom van???? Idézem: „ Nem nem, csak…őőőő…hát azt hiszem látom, hogy kik a zsánereid”. Egy pillanat alatt megértettem mire gondol, s kezdtem ugyan az látni amit ő, de nem hittem a szememnek, kis Bigek. „ de ez nem baj, hát végtére is mindenkinek van zsánere, nem?”
Ja, de azt nem sejtettem hogy ennyire körülhatárolható és kézzel fogható. A döbbenettől kissé meginogott alattam a szék, de még benne ültem!!! Ennyire egyszerű lennék??? De a hab a tortán már csak ezután jött. Régen, nem tudom miért, de valahogy szakácsok jöttek és mentek. Aztán „szakmát váltottam „, így most már a kockákra bukom :D Éles váltás nem mondom, de hát istenem. Illetve nem tudtam hogy a kockák a zsánereim egészen addig, míg ki nem derült, hogy szinte csont nélkül az összes potenciális pasi jelöltem kocka is és még külsőleg is a zsánerem kategóriába sorolható. Ettől kisebb sokkot kaptam, na meg ha aszmás lennék, akkor még talán egy roham is kijárt volna. Ezek szerint fénykép alapján így rájuk tudok bökni??? Vagy 6. érzék, nem tudom, de itt valami sunyiság van a dologban….. Lehet pszichológushoz kéne járnom, mert mindig rossz pasikat választok magamnak….
De az is lehet, hogy a zsánereink olyanok, mint az öltözködési stílusaink. Kezdetben lehet rettenetesek, s büszkén villogunk velük, aztán egyre letisztultabb és kifinomultabb, majd végül beáll az általunk ideálisnak vélt szintre. Ezek szerint nekem már meg van az „öltözködési stílusom” ? Vagy ennyi idősen inkább még csiszolásra szorulna?
Szóval jelenleg egy davinci kódokhoz hasonló fordulatokkal megtűzdelt színjáték főszereplőnőjeként, próbálom kitalálni a tutit. Csak az a baj hogy ez élő szereplős show, szóval nagyon gyorsan kell majd a jövőben döntéseket hoznom, hogy lehetőleg ne sérüljön senki, mondjuk legfőképpen ÉN NE! De hát az életet fel lehet fogni egy stratégiai játéknak, csak hát ha a számító gépes játékokra gondolok, ott sose jöttek be a stratégiáim :D
Magamnak csak annyit tudok, mici mackó módjára mondani, hogy : „Gondolkozz , gondolkozz gondolkozz”
Carry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése