Kiegyensúlyozatlan
Nincs probléma mentes kapcsolat, de néha az is lehet hogy pont magunk keressük a bajt.... Ugyanis anyámékat a tény, hogy relatíve egy vadidegen sráccal ennyire kezd elbúrjánzani a viszonyom rettentően megijeszti. Nem beszélnek róla, de pattanásik feszült a légkör. ez az átka a szülőkkel való együtt élésnek, mindenről de mindenről tudomást szereznek, de legfőképpen arról amiről nem kéne! Ez esetemben is így zajlott le, ugyanis biztos Isten, hogy semmit se tudnának a feltételezhetőleg létező nemi életemről (mert hát csak nem vitatom ezt meg velük), ha nem velük élnék. Így viszont bimbózó románcomra rányomja a bélyegét a tény, hogy anyámékra ránézve vagy megvetnek, vagy csak értetlenkednek, esetlegesen a fiúm nem tetszik nekik.
S még ezek után megkérdezik, hogy mikor hozom haza legközelebb. Hát mondjuk Soha napján kis kedden! Nem véletlen hogy eddig is az én megyek a fiúkhoz elv dominált, s még nem aludt ott nálam egyetlenegy hímnemű sem. NEM VÉLETLEN!
Anyám szerint vélhetőleg még egy évig gardedam társaságában kéne csak találkoznunk, önöző formában beszélgetni, majd jöhetnek a kis finom teadélutánok, esetlegesen a családi birtok bemutatása, hogy reálisan össze lehessen vetni az anyagi és tulajdoni viszonyokat, majd a jól megfontolt döntés nevében jegybe lépni. De ma 2012 írunk! A gazdagnak vélt pasik többségem meg egy óriási hólyag! Mint Mr. Big esetében is mutatta az ábra, aki már a 2. randin kis listát regél a birtokairól, az nem meg akarja hódítania nőt, csak megvenni egy pár tevéért. Már pedig engem igen is hódítanak meg és ne vásároljanak meg, mint egy kiló kenyeret, vagy egy csinos kiegészítőt. Viszont tudom jól, hogy a szüleim inkább eladnának egy kiló kenyérnek.... Itt a pont!
Szóval hol van az az egyensúly mikor egy kapcsolatról beszélünk. Mi legyen lényeges hogy összepasszoljunk, vagy hogy megfelelő anyagi hátterünk legyen mellette? Ha jobban belegondolunk ez rettentően bonyolult kérdés. Mi számít megfelelő anyagi háttérnek egyáltalán egy kapcsolatban? S lehetek e ténylegesen boldog az anyagiaktól mentesen, ha csak az embert nézem? Fordítva már próbáltam, NEM MENT! A pénz nem tesz boldoggá nem ölel meg és nem tesz senkit jobb emberré...sőt. Viszont fordított esetben az embert, akit szeretsz, annak levon az értékéből??? Hogy győzzem meg őket arról a későbbiekben hogy ez így jó nekem?
Carry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése