Helló Eden!
Azt hiszem meg is találtam Edent, egy rettentő aranyos, vonzó, jól szituált srácot, akivel nem mellesleg nagyon egy hullám hosszon vagyunk. Mr. Bignek immáron esélye sincs! Carry Eden mellett döntött, mint ahogy azt eredetileg is kellett volna.
Már az első randinkon sejteni lehetett, hogy oda lesz az erkölcsösségem, a harmadikon, mikor meg majdnem feltettem Edent a koncert kordonjára. A következő alkalommal milyen meglepő, már a lakásán találtam magamat. A 10-en éves lány és a rutinos motoros váltogatta magát egész este. Nem tudom megmondani, miért hogy és miért ilyen gyorsan, de valahogy annyira természetes volt az egész…. Mintha ezer éve ismerném! Vannak persze ezek a szirupos kifejezések, mint „lélektárs”, meg „elrendeltetett”, de sose szerettem ekkora szavakkal dobálózni.
Erkölcsromboló tevékenységemről Samantámnak és az én Charlottomnak azonnal beszámoltam, s tipikus reakciókat kaptam. Míg Samantát méreti dolgok érdekelték, addig Charlotte megvető pillantásokat szórt felém. A szüleim meg azóta is sokkos állapotban vannak, hogy valakivel csak így ennyire hamar eltűnjek, félelmük De hát tulajdonképpen ezért szeretem őket úgy ahogy vannak J
Aztán eljött a Valentin nap, a nap amely csupán a giccsről szól, s nekem eszembe jutott, hogy nem tisztáztuk le a játék szabályokat. Számomra egyértelmű volt, hogy járunk, na de ennyi idő után csak nem fogok tőle vörös rózsát kapni…. Szóval a keddi napot rettegésben töltve készültem az esti találkozóra. Mindenhol szívecskés lufik és vörös rózsák cikáztak körülöttem a Corvin bevásárló központban, miközben vártam Őt. De legnagyobb meglepetésemre és egyben örömömre is egy kis csoki desszert és Tokai virított a táskában J Semmi szívecske semmi flanc, csak egy kellemes este kellékei. Na mondom hihetetlen, hogy ennyire nagy az összhang.
Egy üveg Tokai és egy átbeszélgetett éjszaka után másnap halálosan nyúzottan keltem ki az ágyból, amikor észrevettem hogy nem is otthon vagyok és úr Isten meló!!! Jézusom le kell még zuhanyoznom!! Ezerrel vetettem, illetve vetettük bele magunkat a fürdésben, aminek csak a munkahellyel járó stressz vethetett véget. Hogy fogok innen időbe beérni???
Alig negyed órás késéssel és 3 olimpiai karikával a szemem körül, meg is kezdődött a meló.
Elgondolkodtató, tényleg van valahol mindenkinek egy másik fele és én most esetleg megtaláltam őt, vagy csak káprázat. Vagy valamiféle pszichológiai kivetítés az egész? De ha meg eleve nem így indultam neki ennek a kapcsolatnak, akkor nem értem mi változott, a korsó sörök meg egy átcsókolózott éjszaka néha erős kiábrándulással jár együtt, nem pedig „ kapcsolati futópályává”. Jelenleg sprintelés ez a kapcsolat , de vajon lesz e ebből maratoni futás??? Vagy csak egy rövid cooper tesztre futja majd???
Carry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése