Ismét 18?

Ismét 18?

A bakancs listámon mindig is ott szerepelt, egy rock koncerten vadul csókolózni és átadni magam annak a vad hangulatnak, ami az ilyen helyeken uralkodik, de nem gondoltam hogy lesz olyan valaki, akivel ezt átélhetem JTegnap volt a nevezetes harmadik randim T-vel, amire péntek délután, a heti 4-5 órásaimmal már nem sok kedvem volt, csak egy ágyat kívántam, de hát megbeszéltük, meg aztán ugye potenciális jelöltnek is számít. Szóval totál kómában, de azért cica sminkben elcsattogtam az Örs vezért térre, mert hát Gödöllőre mentünk Depresszió koncertre. Bevallom őszintén, utoljára 10-en éves koromban hallgattam őket, s akkor emlékszem, hogy még az én kezemben volt az irányítás pasi fronton. Szóval tini korom nagy zenekarai egyenesen arányos az önbizalmam feltuningolásával. Na de mostanság… Mindenesetre szívesen mentem a koncertre, mert sejtettem, hogy nagy energiákat fog bennem felszabadítani, de hogy ekkorát.

Na össze is találkoztam, T-vel na meg a haverjaival, akik egész jó fejnek tűntek. Tiszta bandázós középiskolás filling, gondoltam. És milyen igazam lett!!!:) A hévre felszállva, T készségesen felajánlotta kézmelegítő szolgáltatásait, aminek hát, nem tudtam nemet mondani. Közben zavartan próbáltam a haverjaival kontaktot keresni, ami hál Istennek egész könnyen ment. Mire a Trafó klubhoz értünk már egy kis haveri társaságként vonultunk be a helységbe. Egy jó nagy pofa sör társaságában, el is kezdtük a koncertre való várakozást. Én meg végig azon tűnődtem, hogy vajon lesz e valamiféle pusz pusz és ha igen, vajon mi lesz utána. Mi lesz ha nem lesz jó és mi lesz ha jó lesz? Aztán a nagy elmélkedés közben T egyik haverja épp azt ecsetelete, hogy még nincs túl egy lányzón és hogy mennyire nehéz egy szakításon túl esni. Én persze mély hallgatásba burkolóztam, nem akartam lelombozni a ténnyel hogy ez a nőknél, akár röpke két hétbe is beletelik. Mhhh nem is értem honnan veszem ezt J Hál istennek sikerült terelni eme kényes témát és elkezdődött a show.

Úgy viselkedtem első körben mint egy 16 éves megilletődött kislány, aki még a kiszemelt fiú szemébe se mer nézni. Nem tudom, féltem talán hogy megbabonáz.  Aztán egy pohár sör és vagy fél óra szégyenlős szemezgetés után átölelt, én meg  mint egy tapasztalatlan tini, visszaöleltem.  Ezek után nem kellett már sokat várni, hogy megtörténjen az első csók, ami azért mindig nagy vízválasztó, ugye bár.

Hát az valami fantasztikus volt, pont úgy csókolt, ahogy én szeretem, vagy ahogy valaha is szerettem volna hogy csókoljon egy férfi. Hát nem tudom, hogy a hormonjaim, vagy a kettőnk közt lévő kémia ez az egész, de ismét bohó tininek éreztem magam. Rock koncert és egy rohadt jól csókolózó pasi, aki mellesleg tetszik is J Na a nagy csók csata közepedte egyszer tartottam egy stratégiai szünetet, amikor is felhívtam Samantámat, hogy tájékoztassam az aktuális tényállásról. Ő meg csak annyival jellemezte a történteket, hogy repüljek rá és tőle természetes módon rátért a , mit érzel ha hozzá simulsz típusú kérdéskörre. Női diszkréciómat félredobva, csak két szóval jellemeztem a harci helyzetet: Nekem kell ez a pasi!  Kissé már elkenődött sminkben, de mégis egy szeistennő kisugárzásával, vissza is röppentem a színpad előtti pogótömegbeJ. Ami meg utána következett, az már az abszolút filmszerű kategória. Rettentően egymásra hangolódtunk, sőt féltem, ha nem koncerten lettünk volna, akkor én már neki ugrottam volna és szétszedtem volna mint kisgyerek a karácsonyi ajándék csomagolását.  Szóval ezután eléggé kényesen ügyelnem kell a női méltóságom megtartására, ha azt akarom hogy komolyan vegyenek. Bár elég nehéz lesz, mert ez már nem parázs meg szikra volt, hanem kandalló gyújtás. Este a koncertet követően akármennyire is fáradt voltam, egyszerűen nem tudtam elaludni. Úgy éreztem bilibe lóg a kezemJ S ekkor már sejtettem, hogy ezek a „várassuk meg a pasit” című íratlan szabályok nem fognak működni. Ennyire hamar még nem adtam meg magam egy érzésnek, vagy egy vonzalomnak….. Ha Samanta lennék akkor úgy jellemezném a helyzetet : „Ezt a pasit meg kell…mhhh értitek” Szóval beindult a vadász idényJ

Ami még a legérdekesebb volt, s ezt T-nek is megemlítettem: nem ismerlek, de mégis, nem értem mi ez. Nem értettem magamat aznap este, olyan volt, mintha valami régi álom beteljesedett volna, nem gondolkoztam a múlton a jövőn, ott és akkor csak a jelen volt, s nem fogtam vissza magam, hagytam, hogy átjárjon az az érzés amit itt és most meg kell élnem. Azt hiszem ezt még nagyi koromba is emlegetni fogomJ

Carry